Az elfeledett Örményország

Néhány napig Örményországra irányult a Nyugat figyelme az 1915-ben kezdődő örmény népirtás századik évfordulója miatt, aztán az ország gyorsan oda jutott vissza, ahol eddig volt: az ismerős ismeretlen elfeledett pozíciójába.

Örményország története közép-európai szemmel nagyon tanulságos. A mai határai közé 1920-ban Oroszország és Törökország által beszorított örmény állam egyértelműen az európai kultúrkörhöz tartozik (elődje, az ókori Örmény Királyság az első keresztény állam volt, 301-től kezdődően). Viszont kapcsolata a Nyugattal egyre gyengébb, és integrációja keleti irányba történik.

A fő ok az azeriekkel való etnikai-politikai konfliktus, amely „természetes” folytatása az örmény–török konfliktusnak (az örmények az azerieket mai is törököknek hívják, azok nyelve a törökhöz hasonló, és muszlimok). Az 1920-as szovjet belső határrendezés Örményország és Azerbajdzsán között erősen az utóbbiaknak kedvezett, részben török nyomásra. A két etnikai tömb között elterülő vegyes területeket az azeriek kapták, sőt a Karabah nevű örmény etnikai szigetet is, igaz, autonóm köztársaságként.

Pont ez utóbbi tartományért indult fegyveres harc a felbomló Szovjetunió árnyékában a két ország között 1991-ben, ami örmény sikerrel végződött. Örményország azóta a saját ellenőrzése alatt tartja a hivatalosan önálló (bár nemzetközileg el nem ismert) Hegyi-Karabah Köztársaságot, és azt a néhány tíz kilométer széles, korábban azeriek és kurdok által lakott, mára nagyrészt kihalt sávot is, amely elválasztja (vagy összeköti) Karabahhal. A háború azonban lezáratlan: mindkét fél hajthatatlannak tűnik, Azerbajdzsán nem hajlandó lemondani az autonóm tartományról, az örmények pedig nem hajlandók visszaszolgáltatni azt. Törökország embargó alá vonta Örményországot, ezzel komoly gazdasági nehézségeket okozva a posztszovjet államnak.

Az erőviszonyok azonban a kilencvenes évek óta erősen megváltoztak: az azeri állam az olajexport miatt nagyon meggazdagodott, katonai költségvetése a hírek szerint magasabb, mint a teljes örmény GDP. Ilyen körülmények között Örményország saját erőből meg sem próbálhatna ellenállni egy azeri offenzívának: egyetlen reménye az orosz fegyverekben van. Az oroszok ezáltal megvetették a lábukat az országban. Az örmény gazdaság (részben a török embargó miatt) erősen oroszorientált, a politikai elit oroszbarát, az ország határainak védelmét az oroszok garantálják. Nem csoda, hogy az örmények így a putyini Eurázsiai Unió tagjai.

Örményország sorsa olyan utat mutat be, amelyre Közép-Európa államai is tévedhettek volna, de sikerült elkerülni. Az etnikai konfliktusok, a „rossz határok” itt nem vezettek fegyveres harcokhoz, az országok oroszbarát politikai- és gazdasági elitjei nem tudták véglegesen megtartani vagy átvenni a hatalmat, és így megindulhatott az európai integráció.

Örményországot sorsa most Oroszországhoz láncolja, és a fegyveres konfliktus Azerbajdzsánnal csak addig tűnik elkerülhetőnek, amíg Moszkva erős. Csak reménykedni lehet abban, hogy a népirtás évfordulója miatt most címlapokra került örmények legközelebb nem egy újjáéledő háború miatt szerepelnek ismét ott.

Ravasz Ábel – ujszo.com