Teázás

Ez egy nagyon jelentős téma a török kultúrát illetően, hiszen életükben fontos szerepet tölt be a tea. Nem, nem a gyors teafilteres verzióról van szó, ez itt egy teljesen más formájú élvezeti cikk, ÉLVEZETI CIKK, ez a szó a legtalálóbb a teára Törökországban.
A teáspohár jellegzetes alakú, és nagyon vékony üvegből van. Önder szerint minél vékonyabb annál jobb, mert akkor az üveg nem hűti el a teát – a hideg teánál nem sok rosszabb van.
Adott a pohár, a csésze, és most lássuk magát az edényt, amiben a tea készül. El kell, hogy mondjam, hogy az edénynek természetesen létezik elektromos változata is, de a hagyományos tea az igazi.
A képen látható edény alsó részébe teszik a vizet, a felsőbe pedig a szálas fekete teát (rengeteg változata van), amit a főzés elején pici vízzel megnedvesítenek. Ha az alsó edényben forr a víz, azzal megtöltik a felső edényt és az utántöltött alsó edénnyel együtt visszateszik a tűzre. Ha az alsó edényben újra forr a víz, kb. addigra lesz jó a fenti részben a tea. És most jön a sajátságos szervírozási mód. A felsőből – ami tulajdonképpen egy erős tea-esszencia – töltenek egy keveset a pohárba (ki milyen erősen szereti), majd azt felöntik az alsó forró vízzel és kész a teánk. Cukorral vagy anélkül isszák, nem ismerik a citromos-mézes-bögrés és egyéb variációkat. Több kávézóban is megrökönyödést okoztam azzal, hogy bögrében kértem a teámat, citrommal és mézzel – micsoda extravagancia, el kellett magyarázni a pincérnek, hogy akkor hogy is van ez. Szó mi szó, ők maximálisan hűek a tradicionális teájukhoz. A tea mindig jó, reggelihez, ebédhez, vacsorához, napközben, éjszaka, minden napszakban. A vendéglátás szerves részét képezi, ez alatt az itthoni vendéglátást (is) értem. Ha vendég jön a házhoz, az a minimum, hogy teával kínáljuk, anélkül elképzelhetetlen. Egy tea pedig nem tea, az itt eltöltött időtől függően egészen tekintélyes mennyiség elfogyhat. Az az igazság, hogy megszerettem ezt a variációt is (akik jobban ismernek tudják, hogy valójában nagy tea rajongó vagyok), ugyanakkor maximum 2-3 pohár a kapacitásom, a 3 az már ritka. Ilyenkor meglepetten megkérdezik, hogy Te már nem kérsz teát? Ez a fajta tea erős, igazi fekete, felér egy magyar „jó erős feketével”.
Az alkotási és kísérletezési hajlamom persze nem hagyott nyugodni és újabban a teafű közé néhány szegfűszeget és egy pici fahéjat rejtünk, igazán pikánssá és illatossá teszi a teát. Időnként a fahéj helyett citromhéjat teszek a teafűhöz, attól megint más lesz az íze. Önder már meg sem lepődik az újításaimon.
Ahogy írtam, a tea fontos szerepet tölt be a társadalmi életükben, egyfajta kapocs az emberek között. Nálunk inkább a kávé tölti be a fenti szerepet, de az sem olyan mértékben, mint itt a tea. Amennyire olvasataimból emlékszem rá, egykoron a kávé sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett ezen a területen, de az egyre borsosabbá váló ára miatt fokozatosan a tea vette át a szerepét. Tea pedig helyben terem, vegyük például a Fekete-tenger partvidékét.
Egy jó tea mindig indok és ürügy arra, hogy találkozzanak, hogy beszélgessenek, hogy kimozduljanak otthonról és néhány nyugodt órát töltsenek el egy fárasztó nap vagy hét után. Több esetben láttam már azt is, hogy a fiatalok egy vérbeli rock kocsmában nem söröztek, hanem teáztak.
A végére hagytam egy érdekes párhuzamot, amit a teázási kellékek és a család tagjai között húznak, persze mindez csak vicces sztori, mindenki döntse el, hol az igazság.
A teafőző felső része a feleség, az alsó pedig a férj anyja – a mama forrása hozzájárul ahhoz, hogy a feleség zamatossá váljon odafent. A teáspohár a férj, azaz mind a feleség, mind a mama helyet kap benne. A cukor jelképezi a gyerekeket, akik megédesítik az életet (és a teát is). A kanál a férj lánytestvére, aki időnként megjelenik, kavar egyet és odébb áll. A poháralátét a papa, aki mindig felfogja a kilöttyent teát.

TéDé