Varázslatos játékbirodalom Isztambulban

Mit lehet mást csinálni egy borongós decemberi napon, mint könyvet olvasni vagy filmet nézni, vagy elmenni egy múzeumba. Mi a kislányommal a játékmúzeum mellett döntöttünk, hiszen terveztük már egy ideje, de mindig közbejött valami. Zegzugos utakon keresztül jutottunk el abba a kis utcába, ahol ez az aranyos épület megbújik, akár a farkasok elől elrejtőző mesebeli kismalac.

A hófehér kis kastélyt, amely még a régi szép időkből maradt meg a sok emeletes ház között, három óriási zsiráf őrzi. Mint később megtudtuk, hosszú évekkel ezelőtt ebben a kerületben a játékmúzeum épületéhez hasonló, fából készült három emeletes villák álltak nagy-nagy kertekkel. Ma sajnos már csak elvétve találni belőlük egyet-egyet. A múzeum épülete hófehér színével és fafaragásaival olyan, akár egy kacsalábon forgó kastély.

Kíváncsian léptünk be a játékok birodalmába. Pár lépés után varázslatos világba csöppentünk. Sok kis szoba tárult elénk, mind tele játékokkal, amelyek Európa különböző országaiból kerültek ide. Érdekes volt látni, hogyan tükröződnek a különféle kultúrák – például az öltözékeken keresztül. A kis vonatok a technika fejlődéséről meséltek.

Elcsodálkoztunk azon, hogy milyen sokan voltak a múzeumban annak ellenére, hogy nem volt egyszerű rátalálni. Nem csak családokat láttunk ott, hanem külföldi turistákat is.

A játékmúzeumot 2005. április 23-án Sunay Akin alapította, aki író, költő, kutató és újságíró is egyben. A múzeumban az 1700-as évek és az azt követő időszakok legjellegzetesebb játékai láthatók. Az író a kollekció gyűjtögetését az 1990-es években kezdte el. Sok-sok országot bejárt ahhoz, hogy megvalósítsa álmát és összegyűjtsön annyi játékot, amivel megnyithatja múzeumát. A játékok nagy részét régiségkereskedésekből, a többit pedig árverésekről vásárolta meg.

Sunay Akin a múzeum belsejét Ayhan Doğan díszlettervező segítségével rendezte be. Az egyik szobában a holdra jutással kapcsolatos játékokat láthatjuk, míg a másikban apró indiánok harcolnak a cowboyokkal, a hangulaltot hangeffektekkel fokozzák. Egy másik emeleten pedig vonatok zakatolnak, autók és repülők seregei pompáznak az üveges vitrinekben. Az én kedvencem a babaházak szobája volt, mert imádtam gyermekkoromban apró, pici babákkal játszani. Tökéletes miniatűr világot teremtettek ide. Volt francia iskola fapadokban ülő diákokkal és tanítóval, német pékség és kolbászt sütő asszonyok, olasz suszter, orvosi rendelő, piac és csipkés báltermek.

Ahogyan haladtunk feljebb és feljebb a recsegő falépcsőn, minden egyre izgalmasabbá és titokzatosabbá vált. Szűkültek a terek és halványabbá vált a fény. Végül a padlástéren találtuk magunkat. Olyan érzésem támadt, mint mikor gyerekkoromban az unokatestvéremmel felszöktünk a nagymamám padlására „kincset” keresni. Itt is voltak ám kincsek. Egy régi bicikli, egy fa ló, egy kisszekér és egy talicska. Nem is tudom, hogy a lányom a múzumot élvezte-e jobban vagy azt, hogy gyerekké váltam ott én is. Néha össze-összenevetgéltünk.

A padlás után mondván, hogy végeztünk a múzeummal, elindultunk lefelé, de egy tengeralattjáró belsejében találtuk magunkat. Minden olyan valós volt. A méretek, a tárgyak, a színek és a kerek tengerre néző ablak valódi halacskákkal. A lányomnak ez nyújtotta a legnagyobb élményt. Az alagsorban rábukkantunk még egy színházteremre és egy kávéházra is, ami egy nagy babaház volt. Mintha egy mesébe cseppentünk volna bele, épp olyan volt. A felszolgálónőtől megtudtuk, hogy itt nem csak teázni lehet, hanem reggelizni is, sőt születésnapokat is lehet itt rendezni. Nem is csodálom, hisz olyan mesés. A színháztermet többnyire bábelőadásokra, gyermekszínházi előadásokra, fajáték festő kurzusokra használják, melyet havi rendszerességgel hirdetnek programfüzetükben.

Ha Isztambulban jártok, szánjatok időt rá és látogassatok el ide családostól, hiszen minden generáció megtalálhatja gyermekkora kedves játékait. Valószínűleg gyakran felkiáltotok majd – ahogy én is tettem:- „Ó, nézd! Olyan nekem is volt!”

A múzeum látogatási ideje:

Hétfőn szünnap.

Hétközben: 9.30 – 18.00

Hétvégén:9.30 – 19.00

A belépőjegyek ára:

Felnőtt: 10 Tl

Gyermek: 7 Tl

Cím: Isztambul/Göztepe

Dr. Zeki Zeren Sk. No:15

Tel: 0.216 3594550-51

www.istanbulozuncakmuzesi.com

2014-12-19
Betty Gün – Türkinfo