A hunok utóélete- Vásáry István

Az előzőekben megismerkedhettünk azzal a középkori szemlélettel, amely Szkítiát általános nomád őshazának tekintette, s minden nomád népet innen származtatott: így lettek, többek között, a magyarok is szkíták.

A hunok európai megjelenésével a keresztény világ nagy talány előtt állt: kik az új, keletről jött barbárok, Szkítia milyen új vad hullámot bocsátott ki magából? Eredetükről mit sem tudtak, s hamar megszülettek a középkori világszemléletre jellemző legkülönfélébb elméletek. Egyrészt az antik irodalomból ismerteket húzták rá a hunokra, másfelől szentírási helyek, utalások alapján próbálták azonosítani őket Góg és Magóg fiaival (Ezékiel 38:1–2; Jelenések könyve 20:7–8), majd az antik Nagy Sándor-legenda kaukázusi kapuja által bezárt népek közül valónak hitték őket.

Külön kötetre való monda és legenda született a hunokkal és különösen Attila alakjával kapcsolatban az európai középkorban. Mindegyikben tükröződik az arémület, amely a keresztény középkort eltöltötte a keleti barbárok láttán. A középkori szemléletben Attila Isten ostora (flagellum Dei) volt, akivel Isten a bűnös világot sújtotta. Különösen gazdagok a germán és itáliai hagyományok Attilával kapcsolatban. Az alakulóban levő keresztény európai tudat ezt a hunok okozta nagy traumáját sohasem tudta feledni, s minden újabb keleti hullámot a hunok utódjának értelmezett, így a 9. század végi magyarokat is a hunok leszármazottjának hitte. Ahogyan a kialakuló magyar történetírás átvette a Szkítia-tant, ugyanígy elhitte és átvette a Hunnia-tant, azaz a magyarok hun eredetének európai képzetét. Itt is, akárcsak a szkítákkal való azonosításnál, a nomádok általános hasonlósága szolgált alapul, de a hunok és magyarok esetében még a területi azonosság is erősítette ezt az elképzelést.

A hunok alapították ugyanis az első nomád birodalmat a Kárpát-medencében, utána a 6. század közepén az avarok, végül pedig a 9. század végén a magyarok tudták immár tartósan birtokba venni ezt a területet. Ez a földrajzi azonosság magyarázza, hogy miért lehetett a magyar őstörténeti elképzeléseknek a hun–avar–magyar azonosság hármas pillére az alapja. A 19. század második felétől kezdve a tudományos finnugor nyelvhasonlítás megizmosodásával az egész magyar őstörténetet új alapokra fektették, s elsősorban nyelvészeti alapon újraírták. Világossá vált, hogy a magyar nyelv kétségtelenül finnugor alapzatú, melyre sok egyéb réteg (iráni, török, szláv stb.) rakódott rá.

De az elmúlt száz év során többször elfelejtették, hogy az őstörténet nem azonos a nyelv történetével, s a magyar nép kialakulásában a magyar nyelv eredete csak egy, bár fontos tényező. A magyar nyelvet beszélők közössége gazdaságilag és a társadalom felépítése szempontjából a belső-ázsiai népekhez is kötődött. Így a nyugat-eurázsiai steppevidék hunoktól magyarokig terjedő története (4–9. század) éppolyan fontos a magyarság kialakulásának szempontjából, {62} mint a finnugor nyelvi eredet ténye. De tovább mehetünk, és éppily fontos kérdésnek tarthatjuk a hun–magyar azonosság tudatát. Egy nép történeti tudata meghatározó fontosságú történeti tényező, függetlenül attól, hogy az tudományosan egy helytálló igazságon alapszik vagy sem. A hun–magyar azonosság tudata a magát a nemzettel azonosító országvezető magyar nemesség világnézetének sarkalatos pontja volt vagy nyolc-kilencszáz évig. Eszmetörténetileg rendkívül érdekes, hogyan alakult ki az Árpád-korban a magyar nemesség hun tudata, s Attila hogyan vált Árpád vezér elődjévé.

A hun-teória teljes vértezetében a 13. század végén Kézai Simon krónikájában jelent meg, majd Thuróczi és Bonfini történeti művei nyomán egész Európában elterjedt. A magyar történettudomány részletesen feltárta a hun-hagyomány kialakulását, annak tudákos eredetét, következésképpen a honfoglaló magyarságnak saját hun eredethite nem volt. Ezt, minden újabb kísérlet ellenére, még senkinek sem sikerült kimutatni. Ami azonban tény és éppen elég ok a csodálkozásra, hogy a nyugat-európai tudat számára mind a mai napig viszolyogva fogadott hun népből és Attila személyéből a magyar középkor hogyan tudta egy nagyszerű néptől és egy történeti hőstől való leszármazás mítoszát megteremteni. Magyarán szólva, hogyan volt lehetséges, hogy a hun tudat Magyarországon mindig pozitív érzelmi tartalommal volt telítve, egészen a dualizmus koráig, mikor is a modern nyelvi és történeti kutatások a maguk helyére kezdték helyezni az eszmék történetét és eredetét is.

A régi Belső-Ázsia története Vásáry István