Mohács árnyékából az egység felé – zene az öt géniusz földjéről

A mohácsi csata fél évezredes évfordulójára komponált egész estés színpadi zeneművet Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző, Penta essentia címmel. A darab nem a történelmi tragédia súlyát, hanem a magyar megmaradás belső erejét, a nemzeti összetartozás gondolatát kívánja megerősíteni, Hamvas Béla szellemi örökségére építve. A darab kamarazenekari változatával a szerző és zenésztársai az emlékév során belföldi és határon túli helyszíneket érintve járják be történelmi hazánk, a Kárpát-medence előadótermeit. A következő előadást április 19-én, vasárnap este mutatják be Budapesten, a Láng Művelődési Központban.

A magyar történelem sorsfordító eseményei közül kiemelkedik az 1526-os mohácsi csata, amelynek emlékezete évszázadokon át a veszteség és a széthullás képzetével fonódott össze. A történetírás „nemzeti nagylétünk nagy temetőjeként” említi a tragikus ütközetet, amely a középkori magyar állam bukását jelezte. A közelgő ötszázadik évforduló azonban nemcsak a múlt felidézésére, hanem annak újragondolására is alkalmat kínál.

Penta essentia, a mohácsi csata mementója

Ezt a szemléletet képviseli Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző, aki Penta essentia című, egész estés színpadi művével kíván emléket állítani a mohácsi vésznek. Az alkotás nem a vereség drámai mozzanatait hangsúlyozza, hanem a magyar közösség fennmaradásának és belső egységének lehetőségét kutatja.

A zeneszerző elmondta, hogy hét évvel ezelőtt, amikor az emlékévre készülve a mű megírásába kezdett, Hamvas Béla Öt géniusz című esszéje ihlette meg őt, amelyben az író a „mit jelent magyarnak lenni” kérdésére ad izgalmas választ: „magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni”.

A mű címe is (Penta essentia) erre a hamvasi gondolatra rímel, amely szerint a magyarság létének sajátossága a Kárpát-medence különböző tájainak és szellemi erőinek harmonikus egyensúlyában rejlik. A zeneszerző ezt az eszmét emeli művének középpontjába, amely egyúttal identitáskereső útra hívja a hallgatót

A juhászbojtár és a leány szerelmének szimbolikus történetén keresztül, a próza, a népdalok és a komolyzene eszközeivel vezetjük végig a hallgatót a magyar nép identitáskeresésének útján

– fogalmazott az alkotó. A darab a Kárpát-medence öt nagy tájegységén – a Délvidéken, a Dunántúlon, a Felvidéken, Erdélyen és az Alföldön – ível át. A balladai keretet narráció adja, míg a szereplők népdalokon keresztül szólalnak meg. A népzenei motívumokból kibontakozó zenekari kompozíciók fokozatosan tárják fel a mű érzelmi és szellemi mélységeit.

Folytatás

Forrás: magyarnemzet.hu