A természetesen koffeinmentes török kávéalternatíva, ami tele van antioxidánsokkal

Délkelet-Törökországban, nem messze a szíriai határtól, Gaziantep városában egy ital ma is ugyanazzal a természetességgel van jelen a mindennapokban, mint évszázadokkal ezelőtt. Ez a menengiç, egy sűrű, habos, dióízű ital, amelyet gyakran kávéként emlegetnek, valójában azonban sem koffeint, sem kávébabot nem tartalmaz.

A menengiç alapja a terebintfa termése, egy vadon élő pisztáciaféle, amelyet megpörkölnek és finomra őrölnek. Az így készült ital enyhén kesernyés, karakteresen diós ízű, és tejjel készítve krémes, testes állagot kap. Bár sokszor török kávéalternatívaként hivatkoznak rá, Gaziantepben jóval több ennél: a város gasztronómiai identitásának része, olyannyira, hogy 2024-ben európai uniós földrajzi oltalmat is kapott.

A helyiek számára a menengiç nem pusztán egy különleges ital, de egy régóta használt házi gyógymód is. Télen, megfázás vagy köhögés idején gyakran ezt kínálják a betegnek tea vagy kávé helyett. Miközben a közösségi alkalmakon továbbra is a klasszikus török kávé vagy a tea a megszokott választás, betegség esetén sok családban automatikusan a menengiç kerül elő; nem hivatalos orvosságként, hanem generációról generációra örökített tapasztalatként.

A menengiç története nagyrészt szájhagyomány útján maradt fenn. A készítés módját sokan a nagyszüleiktől tanulták meg, vidéki környezetben, saját gyűjtésű alapanyagból. A legenda szerint a 17. században IV. Mehmed oszmán szultán is megkóstolta az italt, amikor hadjárat közben áthaladt a térségen, és Gaziantep egyik legrégebbi kávéházában is megfordult. Bár ezek a történetek inkább folklórként élnek tovább, a menengiç múltja ennél is mélyebbre nyúlik.

Régészeti kutatások szerint ugyanis a vad pisztácia már évezredekkel ezelőtt is fontos szerepet játszott a térségben. A Gazianteptől keletre fekvő, több mint tizenkétezer éves neolitikus lelőhelyen, Göbekli Tepén a kutatók vad pisztácia maradványait találták meg az ősi kőépítmények közelében. Bár a mai táj száraz és ritkás növényzetű, a feltételezések szerint a korai újkőkor idején jóval erdősebb volt a vidék, ahol a vadon élő pisztácia és mandula természetes táplálékforrásként szolgált.

Az ital azon felül, hogy természetesen koffeinmentes, rendkívül gazdag különféle tápanyagokban is. A vad pisztácia magas zsírtartalma telt érzetet ad az italnak, miközben antioxidánsokban is bővelkedik. Ez magyarázza, hogy miért tekintenek rá sokan erősítő, gyógyító hatású ital­ként, még akkor is, ha ezt a modern tudomány csak részben támasztja alá.

Forrás és videó: hamuesgyemant.hu