5 pajzán per a török időkből

A háremek buja, vagy bujának képzelt világára gondolva joggal feltételezhetnénk, hogy a török megszállás idején lazább erkölcsök uralkodtak. A valóság viszont az, hogy rendkívül szigorúan büntették a paráználkodást. Íme, öt, a kor szokásai szerint könnyűvérűnek, erkölcstelennek bélyegzett személy bírósági ügye a török időkből.

„A disznónál is alávalóbb”

Katalin asszony viharos életű kalmárfeleség volt. A „szülőfalujára szégyent hozó erkölcsi magatartásról” a tolnai főbíró leveléből értesülhetünk: a török hatalmasságokhoz is bejáratos Kalmár házaspár a rossz nyelvek szerint nem csak a portékáit kínálta fel üzletfeleinek. A kereskedő ugyanis szemet hunyt a felett, hogy felesége egy-egy jó üzlet megkötése érdekében bájait is felkínálja. A baj akkor kezdődött, mikor a kalmár meghalt, Kató ugyanis több mint 9 hónappal a temetés után adott életet kisfiának, aki az idő múlásával egyre jobban kezdett hasonlítani az egyik helybéli török úrra. Ráadásul két évvel később ismét várandós lett, egy ideig titkolta, ám a legrosszabbkor indult be a szülés. Épp látogatókat fogadott, akik készségesen segítették a világrajövetelt, aztán még készségesebben pletykálták el a “megfattyazást”. A büntetőeljárást követően a kofaasszonyt kitiltották a piacról, elkobozták portékáit és két tehén árára, azaz 8 aranyforintra 33 dénárra büntették. De ezen felül sem tudta lemosni magáról soha a feslettség bélyegét.

A szoknyapecér

A Böndő Gyurka a mácsai marhahajcsár „nagy étvágyáról”” volt híres. Rideglegényként kora tavasztól késő őszig a mezőn lakott, nem meglepő hát, hogy hiányzott neki az asszonytársaság. A régóta gyanakodó mácsaiak azonban falustól indultak a “latorkodásairól” jól ismert Gyurka leleplezésére. Mikor rárontottak, félreérthetetlen helyzetben találták egy “kikapós menyecskével”. A faluban nagy port kavart a visszaeső bűnös szexuális botránya. Böndő Gyulát annak rendje s módja szerint halálra ítélték, legalábbis erre következtethetünk egy az udvarbíróhoz írt 1589-es leveléből. Gyurka sorsának alakulásáról azonban keveset tudni, hiszen meglehet, hogy az utolsó szót kimondó földesúrnak anyagi érdekét sértette volna megválni marhahajcsárjától, és ekként végül egészen másként alakult a bővérű rideglegény sorsa.

Áldozatból elkövető

Anicát 19 éves korában hurcolták el a török portyázók, és szépségének, tanulékonyságának köszönhetően Fatime néven hozzáadták egy török agához. A lélekben törökké váló Fáti asszony férje korai halála után, Musztafa tihaja bégtől egy mentesítő levelet kapott. Ez feljogosította arra, hogy kofaként szabadon kereskedhessen az országban. Ám, hogy mivel kereskedett a pribékasszony, az csak jóval később derült ki. Egy fogadó udvarán épp „dolgát végezte” egy huszárlegény, mikor figyelt Fáti ott álló szekerének jajgató rakományára. A szekeret átvizsgálva egy asszonyt, két kislányt és egy kisfiút talált betömött szájjal, gúzsba kötve. Ekkor már fél évtizede keringtek rémisztő történetek a rejtélyes gyermek- és lányrablásokról elhíresült asszonyról. Fáti azt remélte, ha mindent bevall, az enyhítő körülménynek számít. Ám a 1648-as hadszéki vallatás leiratából tudhatjuk, hogy végül az áldozatból könyörtelen emberrablóvá váló pribékasszony a horogba vetés szörnyű kínhalálával felelt bűneiért.

A cikk folytatása>>>

szeretlekmagyarorszag.hu