ZARÁNDOK ÚT RÁKÓCZI SÍRJÁHOZ

Zarándoklatról vagy zarándokútról már többször volt szó itt az ELBIDA projektben. Általában a fogalomhoz valamiféle vallásos tartalmat társítunk, ami nem csoda, hiszen zarándoklatokat tipikusan vallásos indíttatásból egy szentnek tartott helyszínre szoktak szervezni. Vannak azonban nem tipikus zarándoklatok is, erre kiváló példa Szentesi-Tóth Kálmán ritka műve, amelyben egy olyan zarándokútról mesél, ahol az úti cél II. Rákóczi Ferenc sírja volt. A történet egészen különleges, hiszen a zarándokok között olyan neveket találunk, mint Vámbéry Ármin, Wosinszky Mór, Thaly Kálmán, Dessewffy Arisztid vagy éppen Szádeczky Lajos. A Rákóczi szabadságharc kezdetének 200. évfordulóján, 1903-ban szervezett zarándokútra két külön csapat indult el, majd Bukarestben találkoztak, ahonnan már együtt utazott tovább Konstantinápolyba a közel száz zarándok. Szentesi-Tóth Kálmán, aki Karcag polgármestereként résztvevője volt a nemzeti zarándoklatnak, hazatérését követően megírta élményeit és tapasztalatait a „Zarándok út Rákóczi sírjához” című könyvében. A könyv 1904-ben jelent meg Karcagon, Sződi Sándor Könyvkereskedésének gondozásában. A 94 oldalas műben 16 szövegközti kép található (a képek minősége különösen gyenge).

Szentesi-Tóth Kálmán 1875. május 1-jén született Karcagon. Anya Kiss Róza, míg apja Szentesi-Tóth János volt. Apja az 1848-1849-es szabadságharcban huszárszázados volt, majd földbirtokos lett és a Nagykun kerületek csendbiztosa. Rimaszombaton végezte a gimnáziumot, majd Budapestre került ahol jogi végzettséget szerzett. 1902-ben avatták doktorrá a Ferencz József Tudományegyetemen Kolozsvárott. 1902. december 15-én a függetlenség párt színeiben indult a polgármesterválasztáson, ahol sikerül szoros eredménnyel, de legyőznie az addigi polgármestert Tassy Benc Gézát. Az ekkor 28 éves Szentesi-Tóth Kálmán nagy hittel vetette magát bele a város vezetésébe. Hitte, hogy a személyes vagy politikai ellentétek ellenére is a város érdekében együtt kell működnie mindenkinek. Az első világháború előtti időszakban számos sikeres fejlesztést vitt véghez a városban. Többek között az új városháza, a villanytelep, a víztorony, a városi takarékpénztár megnyitása és a gimnázium bővítése is a nevéhez köthető. A fejlődést a háború kitörése törte meg. A háborút követően az őszirózsás forradalom időszakában a város belső békéje érdekében kérte a nyugdíjazását, de végül a körülmények miatt a döntés nem született meg. Ideiglenesen Szánthó József vezette a várost, de formailag polgármester helyettesként, így jogilag még mindig Szentesi-Tóth Kálmán volt a városvezető. 1920-ban értesítette a belügyminisztert, hogy a helyi viszonyok változása miatt visszavonja a nyugdíjkérelmét és úja vezetni kívánja a várost. Pár hónappal később, 1921 elején azonban ismét úgy döntött, hogy mégsem vág bele újra, ezt a döntését elfogadta a belügyminiszter és végül 1921. február 15-én hivatalosan is nyugdíjba ment, ezzel lezárult közel két évtizedes polgármesteri munkája. Szentesi-Tóth Kálmán polgármestersége mellett tagja volt a vármegyei törvényhatósági közgyűlésnek, főgondnoka volt a karcagi református egyháznak, igazgatósági tagja a Karcagi Népbank Rt.-nek és a Magyar Általános Takarékpénztárnak, és emellett több takarékpénztár felügyelőbizottságában is szerepet vállalt. Egyesületi elnöki és díszelnöki pozíciója mellett, szerkesztője volt a Nagy-Kunság és a Karcagi Napló újságoknak. Szeretett írni, több írása is megjelent nyomtatott formában. Aktív társadalmi-közéleti életet élt polgármesteri megbízatásának felmondását követően is. 1946. szeptember 14-én, 71 éves korában, váratlanul öngyilkos lett, megmérgezte magát. Tettének konkrét okai ismeretlenek.

Folytatás

Forrás: elbidaprojekt.hu