Yahya Kemal Beyatlı verse

Mehlika szultána[1]

Hét ifjú vágyik a szultána után,

éjjel a város kapuján kilép;

hét ifjú vágyik a szultána után,

mindegyikükben emésztő tüz ég.

Mint világ szépe az álmukba hatolt,

nyugtuk kísérteni, ettől hiresek:

látni kívánva a szép titokzatost,

Káf hegyének veszik útjuk a hetek.

Mennek, zsák hátukon, sok-sok napon át,

míg a vágy szívüket eltölti szinig;

láthatárukra ha éj függönye szállt,

ez lesz – mondják – az utolsó nekik itt.

Senki sem tudja, hol ér véget az út,

egyre hosszabb, szivet összébb facsaró;

míg csak él, célba a földön sose jut,

meghal útközben a fáradt utazó.

Most a hét meggyötört szívű szerető

egy keréknélküli kúthoz érkezett;

most a hét meggyötört szívű szerető

megriadt szemmel a kútvízbe meredt.

Látta, hogy titkokat rejt lenn a tükör,

ciprus áll őrt a halál zord jeleként;

tán egy tündért vet a vén kút vize föl –

vélte – hosszú szemü, fürtű tüneményt.

Az, ki köztük a legifjabb koru volt,

hosszan szemlélte a mély kútüreget,

majd egy ujján viselt gyűrűt lehuzott,

színezüstből valót, s a vízbe vetett.

Látomás támadt, a kútvíz tovatűnt,

végső céljához a hét vándor elért;

álomhonban lesz ezentúl lakhelyük,

mindjük átlépte e honnak küszöbét.

Hét ifjú vágyott a szultána után,

évek múltak, de nem tértek haza ők;

hét ifjú vágyott a szultána után,

vissza onnan közülük senki se jött.

[1] A vers némi párhuzamot mutat Uhlandnak ugyanebben a számunkban olvasható elbeszélő költeményével (A zarándok): itt is, ott is a misztikus istenvágy, istenkeresés áll a középpontban. Yahya Kemalnál – érthetően – nem a német romantika idealizáló középkor-képe, hanem a szúfizmus, a iszlám szerzetesség misztikus legendái képezik a szellemi hátteret. Formai szempontból mégis valószínű a nyugati hatás: van olyan nézet, hogy a szimbolista Maurice Maeterlinck hatott a versre.

. A határ, a túl, az átlépés – amelyekről Mehmet Kaplan írásában olvashattunk – a Mehlika szultánában az iszlám legendavilág olyan visszatérő képeihez kapcsolódik, mint a világvégi Káf hegy, vagy a tekerő nélküli kút.

Hárs Ernő fordítása