Visegrád a török időkben

Amikor az Országgyűlés 1492-ben a fellegvárat a mindenkori koronaőrökre bízta, annak sorsa elvált a palota és az alsó vár sorsától. Kikerült a király birtokából, míg az alsó vár és a palota a király udvarbírájának, a budai udvarbírónak a irányítása alatt maradt.

A mohácsi csata után Perényi Péter, az akkori koronaőr a Szent Koronával együtt elhagyta az erődöt, amelyet az ide menekült környékbeliek és a márianosztrai pálosok védtek meg a töröktől. Ezek után Zápolya János kezére került.

A két király, Ferdinánd és Zápolya egymás elleni harcai idején a vár többször is gazdát cserélt. 1527-ben Ferdinánd döntőnek szánt támadást indított Zápolya ellen, és a visegrádi várat Nádasdy Tamás vissza is fogalta a számára. A Szent Koronát pedig Perényi Péter adta át önként, miután átállt Ferdinánd oldalára. 1532 tavaszán Zápolya János ostromolta a várat. Kozár Miklós várnagy át is adta János királynak, az alsó várat azonban egy ideig tartották még Ferdinánd spanyol zsoldosai, mígnem júniusban ők is megfutamodtak.

1532-ben Zápolya János és Habsburg Ferdinánd Visegrádon kötötték meg a fegyverszünetet. Az ekkor aláírt szerződésben először ismerték el az ország kettéosztottságának a tényét. János király halála után, 1540 őszén Leonhard Fels, Ferdinánd hadvezére Buda visszafoglalására indult, és útközben ostrom alá fogta Visegrád várát is októberben. Az alsó várat tíznapos küzdelem után sikerült is elfoglaniuk, majd Buda sikertelen ostroma után visszatértek Visegrádra, és ekkor már a fellegvárat is bevették, illetve a várkapitányoktól átvették azt. Az árulónak nevezett főkatonákat aztán Fráter György, Zápolya országrészének a kormányzója elfogatta, és a budai Csonka-toronyba záratta.

Miután a török 1541-ben csellel elfoglalta Budát, a környező erősségek ellen indult. 1543-ban Esztergom került a kezükre. 1544-ben Mehmed budai pasa Visegrádot kezdte ostromolni. Ágyúikkal sikerült ledönteniük az alsó vár lakótornyának a déli sarkát, a védők feladták a reménytelen küzdelmet. A fellegvár őrsége Amadé Péter veztésével kitartott addig, amíg az ivóvizük el nem fogyott. Felmentő sereg hiányában a szabad elvonulás reményében végül ők is megadták magukat. A törökök azonban nem tartották a szavukat, és az őrség nagy részét lemészárolták, a sebesülteket, köztük Amadét is, fogolyként Isztambulba hurcolták.

Visegrád fél évszázadra török kézre került, török végvárrá vált. Nem állították helyre a romos falakat, csak beköltöztek közéjük. A kis török kori település az alsó vár falai között és mellette alakult ki. Lakói főként katonák és a hozzátartozóik. Az alsó vár külső és belső részén számos hevenyészett, paticsfalból készült házat emeltek.

A török hódoltság alatti metszetek itt is és a városban is mecseteket mutatnak. A romos alsó vár védelmi szerepe megszűnt, a továbbiakban az ostromok már csak a fellegvárra vonatkoznak.

A török kori lakosság változatos kerámiaművészetet hozott magával a régészeti leletek tanúsága szerint. Készítettek finomabb fajanszedényeket is. Az ekkor meghonosodott pipázásnak is vannak emlékei. Rézművességük fejlett volt.

Részletek

2012-05-08