Egy Kappadókiában élő török férfi 1963-ban úgy döntött, hogy felújítja a házát. A munkálatok közben megbontották az egyik falat, ami mögött egy titkos szobát fedeztek fel. A titkos szoba mögött pedig egy hosszú alagutat találtak, ami a világ legnagyobb földalatti városához: Derinkuyuhoz vezetett.
Derinkuyu barlangjait valamikor az időszámításunk előtti 8-7. század között építhették, lakható várossá viszont csak a bizánci korban lettek kialakítva, amikor a helyiek az arabok elleni védelemre használták. Később, a 14. században a mongolok elől rejtőztek ide. Mikor a régió az oszmánok kezére került, az őslakosoknak a török muszlim uralkodók elől kellett rejtőzniük.
Amikor a régészek feltárták Derinkuyut, meglepődve tapasztalták, hogy több mint 100 titkos bejáratot találtak a földalatti városba. Az 1963-ban felfedezetthez hasonlóan az összes bejárat Kappadókia-szerte volt elrejtve – épületekben, udvarokban, parkokban, falakban, fák és bokrok mögött. A szellőzőaknák nyílásait és a kijáratokat különböző, ötletes módokon takarták el, és az összes felszínre vezető masszív kőajtó belülről záródott. Ráadásul minden egyes szintet külön le lehetett zárni.
A vulkanikus kőzet, amelyre Kappadókia városa épült, nagyon puha, ezért valószínű, hogy a helybéliek már az ókorban is ástak kis tárolóhelyiségeket vagy pincéket a házaik alatt. A hűvös, állandó hőmérséklet ideális lehetett az élelmiszerek tárolására, de a föld alatti helyiségek védelmet is nyújtottak, amikor a várost megtámadták. A régészek szerint a földalatti város bonyolult alagútjai és kamrái azért épültek, hogy a polgárok biztonságban legyenek egy esetleges ostrom idején.
Forrás: noizz.hu