Vélemény és vita Török birodalmi álmok

Amikor multipolaritásról beszélünk automatikusan az amerikai-kínai-orosz vetélkedés jut az eszünkbe, pedig egyre több jel mutat arra, hogy a kialakuló világrend ennél is sokkal bonyolultabb lesz. Természetesen a BRICS nemrégiben befejeződött Rio de Janeiró-i ülése után a formálódó másik globális pólus áll az érdeklődés középpontjában, de a Globális Dél által fellobbantott tűznél más hatalmak is sütögethetik a pecsenyéjüket.

Törökország régóta szeretne befolyási övezetet kihasítani magának, akár az Oszmán Birodalom felélesztése, akár a türk eredetű (és tudatú) népekkel ápolt kapcsolata révén. Ennek során török NGO-k, azaz nem kormányzati szervezetek már Bangladesben is megjelentek, de a Türk Államok Szövetségének is az Erdogan elnök által vezetett állam a legerősebb, mondhatni domináns tagja. Ha hozzátesszük a fentiekhez, hogy évekig tartó elhidegülés után egyértelműen közeledni kezdett az USA-hoz, sőt a hírek szerint a 2019 júliusi döntés visszavonásával, még a az F-35-ös programba is visszakerülne. Ebben az esetben az ellenségem ellensége a barátom mondás egyértelmű gyakorlati megvalósulását látnánk, hiszen azok a területeken, ahol amerikai szövetségesként Törökország megjelenne ott orosz, és/vagy kínai befolyással ütközne.

Ebben nagy segítséget jelent számára a „hagyományos” nagyhatalmak gyengülése, illetve az általuk kínált megoldások vonzerejének csökkenése. A két terület, ahol a török befolyás egyértelműen megjelent: a Kaukázus, és Közép-Ázsia évszázadokig hagyományosan orosz befolyási övezetnek számított, amelybe csak a 19. század második felében jelentek meg az angolok, hogy a Nagy Játszma során megpróbálják Indiából, és Afganisztánból uralmuk alá hajtani az itteni erőforrásokat. Azonban a szigetország mára csak halvány árnyéka a tengereket korábban uraló Britanniának, és Oroszország évek óta leköti erőforrásainak döntő többségét Ukrajnában.

Folytatás

Forrás: www.magyarhirlap.hu