Védőszentek egyéni használatra

Védőszentje nemcsak foglalkozásoknak, hanem földrajzi egységeknek, gyakori vagy súlyos betegségeknek, sőt minden egyes embernek van, időnként azonban nem is olyan egyszerű megállapítani, melyik égi pártfogó is az illetékes. Cikkünkből kiderül, hová fordulhatnak segítségért azok, akik nem találják nevüket a népi kalendáriumban.

Ahogy az a nyest korábbi cikkéből is kiderült, míg a középkori és újkori társadalmi berendezkedésben megszokott foglalkozásoknak kiterjedt és aprólékosan szabályozott védőszent-rendszere van, addig a modern szakterületek, foglalkozások illetékes égi patrónusának beazonosítása igencsak problematikus lehet. A katolikus egyház évszázadok óta nagy figyelmet fordít arra, hogy a híveinek az élet minden területén illetékes védőszenteket biztosítson, legyen szó lakhelyről, betegségről, vagy akár az embert egész életében elkísérő nevéről.

A személyes védőszentek szerepe a katolikus egyház szerint azért is különösen hangsúlyos, mert az égi közbenjárás kieszközlése mellett a választott patrónus kiválósága, erényei és kegyelmei révén követendő példával is szolgál a híveknek az életszentség útján. Ezért az egyház hagyományosan azt szorgalmazza, hogy a katolikus szülők olyan utónevet válasszanak gyermeküknek, amelyet az egyház által a szentek sorába iktatott valamely személy is visel, több katolikus többségű országban pedig hagyománnyá vált a védőszent emléknapján a névnaposok ünneplése is. A népszerűbb neveket több, esetenként több tucat szent is viselhette, ezért például a Péter, János, Mária nevekhez egy évben több névnap is kapcsolódhatott.

„Virágos kert vala hírös Pannónia”

Magyarországon a 18. századig maradt általános szokás, hogy a katolikus gyermekek szinte kizárólag szentek után kapták utónevüket. Ekkor vált azonban divattá az ősi magyar eredetűnek vélt utónevek felújított használata, illetve az új magyaros hangzású nevek megalkotása. Néhány esetben a magyar nevekhez is tartozhatott történelmi okokból katolikus szent, így például a Piroskák védőszentje Szent Irén lett, mivel László király Piroska nevű lánya bizánci császárnőként az ő nevét viselte. Azonban a nevek többségénél, különösen az irodalmi neveknél azonban ilyen párhuzam hiányában sem védőszent, sem névnap nem állt rendelkezésre. Az egyház azt a megoldást szorgalmazta, hogy a magyaros név mellé a keresztelendők kapják egy népszerű szent nevét második utónévként – ez a szokás azonban az 1930-as évekre népszerűtlenné vált, a szocializmus évtizedei alatt pedig a névdivat teljesen figyelmen kívül kezdte hagyni az egyházi hagyományokat. Az 1960-as, 70-es évekre egészen sok olyan utónév vált anyakönyvezhetővé Magyarországon, melyet katolikus szent soha nem viselt, az ilyen nevek száma pedig azóta is nő.

De mi történjék azokkal, akik felnőtt korukban válnak vallásossá, vagy akik gyakorló katolikus létükre magyaros nevet kívánnak választani gyermeküknek? A helyzetre Fekete Antal Keresztneveink, védőszentjeink című könyve kínálja a megoldást. 1974-es első megjelenésekor a kötet elsődleges célja az volt, hogy védőszentet rendeljen a Ladó János Magyar utónévkönyvében szereplő összes utónévhez, így elősegítendő, hogy „katolikus szempontból ne legyen akadálya annak, hogy a jegyzék bármelyik nevét felvegyük, és arra se legyen szükség, hogy olyan második nevet csatoljunk hozzá, amelyet valaha egy szent viselt”. A könyv azóta már a harmadik, javított és átdolgozott kiadásnál tart, a közismert és néhány kevésbé népszerű védőszentek felsorolása mellett elsősorban a magyar eredetű, magyaros hangzású utónevekre összpontosít.

A magyar utóneveket a szerző ősmagyar, ómagyar, régi magyar és új magyar kategóriákba sorolja, aszerint, hogy tudomása szerint a nevet mikor viselték először. Ugyanakkor nagyon engedékenyen használja a magyar címkét, meglátása szerint „a magyarság finnugor (magyar) nyelvű és különféle törökös (sőt egyéb) nyelvű népelemekből forrott össze azzá a nemzetté, amely ezt a hazát elfoglalta. Ennek a népnek a névkincse magyar név.” Az írói névalkotások és az újabb keletű, közszói eredetű nevek mellett ezért a magyar nevek közé sorolja a török, Sem a török, sem a felsorolt nyelvek – a finnen kívül – nem rokonai a magyarnak. A besenyő és a kun viszont török (és nem más) nyelvek, míg a hunról semmit nem tudunk: még Attila neve sem hun, hanem gót eredetű. (A szerk.) és „még néhány rokon (besenyő, finn, hun, kun, mongol) nyelv és nép köréből való” neveket is, valamint – jelentsen ez bármit is – „különleges indoklással és elvi engedménnyel” ide tartozik az Aladár, az Attila és a Csörsz név is.

Részletek

2013-12-21