Vasárnapi utazások: romváros pipacstengerben és eső mosta mozdonyok

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Május elején már kezdek nagyon izgatott lenni, hogy hány vasárnap van, míg eljön a forróság. Ki kell használni a kellemes időjárást, a zöld hegyoldalakat, a virágtengert és a lágyabb fényeket.

Ma van mire hivatkozni, hogy az általam választott útitervet kövessük. Egy Törökországban élő magyar anyuka szerencséje, hogy két anyák napja jut neki. Magyar lévén május első vasárnapja is az övé. Erre figyelmeztetni kell ugyan a családot, hiszen az ő tudatukban május második vasárnapja él. Elfogadják az érveimet, és ma én döntöttem, hová utazunk: az Izmirtől pont 100 km távolságban lévő, így bő egy óra alatt elérhető Magnesia antik városa az elsődleges cél. Második állomás – mézesmadzag a gyerekeknek – az onnan 15 km távolságban lévő vasúttörténeti múzeum.

Egy finom vásárnapi reggeli után irány Aydın megye Germencik kerületében található Tekinköy falu. Ezt csak a pontos útba igazítás miatt írom le, mert odatalálni ennél sokkal egyszerűbb. Ezerszer jártunk már erre, mikor Bodrumba vagy Marmarisba indultunk nyaralni. Ugyanennyi alkalommal láttuk, hogy hol kell lekanyarodni Magnesia felé, de eddig nem tettük meg.

Nagyon örülök, hogy végre igen, mert nagy élményben volt részünk. Egy rejtett kincs, melyet nem reklámoznak eléggé ahhoz, hogy turisták ezrei keressék fel. Pedig innen kevesebb, mint fél óra a világhíres Epheszosz. Ráadásul díj fizetése nélkül látogathatjuk meg az óriási romvárost, ahol felkereshetjük az Artemis templomot, az agorát, a városi lakóházakat és nyilvános laternát, a városba vezető kaput, majd egy kis úton a hegyek irányába autózva a gymnasiont (mely azokban az időkben a szórakoztató központot jelentette) és a világ legnagyobb (!!!) antik stadionját.

Az ókori források szerint a várost a Thesszália keleti részéről legelőször Anatóliába érkező görögök, a magnész törzs tagjai alapították. Akkor a mai Bafa-tó egy tengeröböl volt, ott szálltak partra, majd a szárazföld felé haladva, megfelelő helyet találva elkezdték építeni városukat, melyet Magnesia ad Maeandrum (A Menderes folyó partján lévő Magnészia) néven emlegetnek az eredeti források. Betegségek és a perzsa hódítások elől menekülve i. e. 399-ben a város elhagyatottá vált, de újjáalapították, és védőszentje, Artemisz tiszteletére a kor legnagyobb templomát és ünneplő, áldozati terét építették meg.

Az elmúlt években végzett ásatásoknak köszönhetően felszínre került az antik világ legnagyobb stadionja. A stadion, a nézőtér és a falakat díszítő faragások mutatják a település kiváltságos helyzetét. A kutatások feltárták, hogy Magnesia a kor „Versenyek városa” elnevezésű helye volt.

Az agora és a vásártéri templom a korszak legkorábbi emlékeire példák. Epheszosz–Priene–Tralleis háromszögben található Magnesia városa jelentős kereskedelmi és stratégiai szerepet tudhatott magáénak, ráadásul híres volt fügéjéről, melyet ma is nagy mennyiségben termelnek a környéken. (A történetre vonatkozó információk forrása: aktuelarkeoloji.com.tr)

Nos, a története is lenyűgöző, de még érdekesebb ma bejárni ezeket az emlékeket. Most néhány szó a személyes élményekről. El voltunk bűvölve mind, a család apraja és nagyja egyaránt. A gyerekek fel-le ugráltak a kövekre, oszlopokat ölelve kerülgették az agora vízzel teli medencéjét, átbújtak kisebb és nagyobb kőkapuk között. Az egésznek tökéletes keretet adott a rengeteg vörös pipacs és lila tavaszi virág, mely belepte a város területét, kibújva még az antik kőfalak oldalán is.

A kijárat előtt még egy XV. századból, a szeldzsuk és az oszmán kor közötti időszakból származó dzsámit is megnézhetünk, szintén virágtengerben sétálva. Ezzel egy másik történelmi korba is ellátogathattunk.

Itt még nincs vége a túrának. A bejáratnál látható térképen láttuk, hogy távolabb, a dombok között egy színház és egy stadion is található. Rögtön jobbra elfordulva egy keskeny, de jó minőségű úton, a fügefák között, az antik város vízvezeték maradványai mellett autózva pár kilométert láthatjuk először a gymnasiont, majd fentebb az antik színházat, és még tovább haladva a stadiont.

Leparkolás és néhány lépés megtétele után készüljünk fel egy mellbe vágó élményre: belépünk egy völgybe, felnézünk és előttünk van egy szemmel alig látható távolságban véget érő építmény. Lenyűgöző, ahogyan beilleszkedik a dombok közé és kihasználja az emelkedőket a lelátóhoz. Még pár méterre tőle sem látható, hogy itt egy építmény – és nem is akármilyen.

Hosszú, hosszú időt lehet itt eltölteni a lépcsők mászásával, az alsó széksorok alatt található faragványok megvizsgálásával.

Visszahajtva a régi Izmir–Söke főútra Izmir irányába indulunk el, és alig több mint 10 km megtétel után a dombok között kanyarogva Çamlık faluba érünk. Itt meglátogathatjuk Törökország egyetlen szabad térben berendezett gőzmozdony-kiállítását. Aki járt már Budapesten a XIII. kerületben található Magyar Vasúttörténeti Parkban, nagyon hasonló élményre számíthat, azzal a különbséggel, hogy itt a török városokat összekötő sínpályákon közlekedő mozdonyokat és vagonokat mászhatjuk meg.

Akár egy egész napot el lehet itt tölteni, mi sem először jövünk. Egy gyönyörűen karbantartott parkban sétálhatunk és egy nagyon szép, hófehér faépületben reggelizőhely is áll az éhes utazók rendelkezésére.

Ezen a délutánon nem volt szerencsénk az időjárással, mert már a romvárosban is lógott az eső lába, itt rá is kezdett, sőt egyre erősödött. Néhány fényképen ott is az esőcseppek nyoma, amitől nem teljesen tudtam megvédeni az objektívet. Ennek ellenére nem hagytuk magunkat elriasztani, és bizony ha alaposan el is áztunk, megmásztak a gyerekek vagy tíz mozdonyt, beültünk a fapados vagonokba, méregettük a hatalmas fém kerekeket. A hazafelé úton megmelegedtünk, megszáradtunk az autóban.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo