Vasárnapi utazások: A tenger, a mandarin és a levendula illata

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Izmir Seferihisar kerülete 50 km távolságra van a nagyvárostól. Ma már több ezer ember jár a környékről naponta a városba dolgozni. Teszik ezt azért, hogy a nagyváros forgatagából legalább esténként kimeneküljenek kertes házuk nyugalmába.

Olyan terület ez, ahol alig megyünk pár kilométert, és 3 ezer éves történelemben, mandarinligetek között egy mediterrán kikötőben, a következő faluban levendulaültetvényeken találjuk magunkat, és közben bevásárolhatunk a legfinomabb házi készítésű börekből, lekvárból és süteményből.

Kezdjük utazásunkat történelmi sétával! Teos városát i. e. 600 körül – a népesség nagyobb száma után ióniainak nevezett – 12 város szövetségének központjául választották. Jelentőségét annak köszönhette, hogy természetesen védett, gazdag kikötőváros volt. Sajnos viharos történelmét is azért élték át lakosai, mert minden itt uralkodó népnek szüksége volt rá mint kikötőre. Először az egyiptomiaknak a Nílus völgyéből induló kereskedelmében játszott szerepet, majd Harpagos perzsa kapitány szerezte meg az irányítást i. e. 545-ben, így a görög lakosság jelentős része el is menekült innen. A perzsa uralom alól több háborút követően csak i. e. 479-ben szabadult fel, de csak rövid időre, mert a perzsa király a peloponnészoszi háborút követően kötött alkuk részeként visszaszerezte. Szabadságát i. e. 334-ben Nagy Sándor hódításai során nyerte vissza ismét, amikor Teost egy csatornával kapcsolták az izmiri tengeröbölhöz.

A város turisták által nem annyira látogatott és ismert, mint az égei-övezet egyéb antik városai, azonban megér egy sétát. Zöld olajfákkal teli síkságon tölthetünk el egy órácskát, miközben bejárjuk a lakóházak, a színház és a kikötő maradványait – ráadásul ingyen.

Az őszi és téli hónapokban mandarinültetvények között járva vásárolhatunk, és ehetünk a legfinomabb déligyümölcsök egyikéből. A kerületben 30-40 ezer tonna mandarin terem évente, és fesztivállal ünneplik meg a helyiek a termést. Nem csak frissen szállítják eladásra, hanem több telepen készítenek szárított mandarinkarikákat.

Innen irány a mai kikötőváros: Sığacık. A környék tengerkedvelő lakosai itt tartják yachtjaikat. Hajók indulnak innen többek között a szomszédos Görögország Számosz szigetére is. Amennyiben nem akarunk vízi úton elindulni, akkor is érdemes itt megállni egy teára vagy egy kávéra, a füves téren elhelyezett kényelmes székeken üldögélni és elnézegetni a gyönyörű vízi járműveket.

Ha kis energiát gyűjtöttünk, elindulhatunk a tengerparti sétányon a halászkikötő felé. Csodás kilátásban lesz részünk a nyílt öböl irányában. Hangulatos halászhajókat láthatunk, sőt, ha kedvünk tartja, fel is léphetünk a fedélzetre halételeket enni a két-három asztalos pici éttermekbe.

Eközben a várfal mellett sétálunk el a boltíves kapuig. A bástya vaskos falai között és alatt áthaladva – ahol sokszor utcazenészek szórakoztatják az itt járókat – lépünk be a várfalon belülre.

És most kezdődnek az izgalmak…  Szűk utcák, mediterrán hangulatú házak és növények… Valóban be vagyunk szorítva a falak közé, éppen ezért előbb-utóbb mindig vissza kell fordulnunk, hogy más irányba induljunk, más bájos utcácskában nézhessük meg a kapukat, ablakokat. Amennyiben hétköznap járunk itt, szerencsések lehetünk, mert kedvünkre bolyonghatunk embertömeg nélkül.

Ha lehet, még szerencsésebbek vagyunk azonban egy vasárnapi látogatás alkalmával. Ekkor tartják ugyanis a helyi kézműves és gasztronómiai vásárokat. A cikkírás során fényképeimet elnézegetve úgy tűnik, hogy engem inkább a gasztronómia vonz. Pedig kedvére válogathatnak a kötött-horgolt termékeket, textiljátékokat, illatos szappanokat-olajokat kedvelők is. Ne hagyjuk ki azonban a börekeket, baklavákat, töltött szőlőleveleket vagy cukkinivirágokat, süteményeket, gyümölcsleveket, lekvárokat sem! Bámulatos a kínálat minden finomságból. Szenzációs ízeket kóstolgathatunk, majd ami tetszik, abból vásárolhatunk is.

Ezt a sok ételt-italt le kell sétálnunk valahol, igaz? Szerencsére, ha szeretnénk folytatni az utazást a környéken, könnyedén megtehetjük. Egy másik vasárnap azt mondanám: irány Bademler falu, ahol – hasonlóan a várban látottakhoz – frissen sült kenyereket, süteményeket ehetünk, és friss zöldségeket vásárolhatunk a piacon.

Június és július hónapokban azonban egy másik kihagyhatatlan ajánlatom van: Turgut falu levendulaültetvényei. Már messziről érezni az illatot. A látvány bámulatos. Igen népszerű fotózási helyszín, így könnyen lehet, hogy nem leszünk egyedül. De biztosan készíthetünk magunk is izgalmas fényképeket.

 

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo