Van élet a kebabon és a turisták tömegén túl: Izmirben csodálkoztunk rá az ismeretlen Törökországra

Elmentünk Izmirbe, és több közhelyet is megcáfolunk: nem igaz, hogy mindenhol turistatömeget kell kerülgetni Törökországban, nem igaz, hogy a modern ország csak a múltjából él, ahogy az sem, hogy az articsóka unalmas zöldség.

Oroszlántejjel, vagyis jeges vízzel hígított rakival és mezzék maradékaival az asztalon bámuljuk a naplementét a parti sétány mentén. Vagy hát a magam részéről bámulnám, de sokkal érdekesebbnek tűnnek a mozgóárusok: van, aki jégre pakolt mandulával – mint megtudom, remek másnaposságra –, van, aki töltött kagylóval (midye) baktat. A „Kordon”, a Törökország harmadik legnagyobb városának tengerpartján bő egy kilométer hosszan húzódó sétány pont olyan hely, amilyet az ember szeretne a háza utcájának a végébe. Helyiek sétálnak, szerelmespárok üldögélnek, a várost hirdető molinók keverednek a kormányellenes transzparensekkel, mi meg – ahogy isztambuli kísérőnk mondja – sziesztamódba helyeztük át magunkat, hogy turistaként még nagyobb sikerrel próbáljunk meg beleolvadni a háttérbe.

Aki járt már Isztambulban, átélhette, milyen az igazi tömeg. Legyen szó egy turistalátványosságról, a bazárról vagy szimplán a gigantikus, 16 milliós lélekszámú metropolisz belső részeiről, a hömpölygés lesz az egyik alapélménye, a másik pedig a sorban állás. Mikor utoljára jártam arra, emlékszem, ahogy az európai oldalról a tömeg miatt menekültünk át a Taksim tér környékére, az ottani tömeg miatt meg egy teljesen üres bárba – így úsztuk meg a város utolsó nagy terrortámadását, ami pont a tér melletti İstiklal sugárúton történt. Visszamennék a városba? Gondolkodás nélkül, bármikor. De azért megjegyeztem, hova lesz érdemes a tömeg elől elbújni.

Van élet a tömegturizmuson túl

A fapados járatok terjedésével dicséretesen megnőtt az elviselhető áron elérhető úti célok száma. Az elérhetőségnek azonban van egy komoly hátulütője: az élményen elviselhetetlen mennyiségű turistával – és sokszor a jelenlétük miatt zúgolódó helyiekkel – kell osztoznunk.
A jó hír: nem mindenhol van ez így. Sorozatunkban ilyen helyeket mutatunk be.

A nagyvárosi hömpölygés maradt meg alapélményként az ország második legnagyobb városából is: Ankara a modern török állam fővárosaként száz év alatt hatmilliós metropolisszá nőtte ki magát, és bár turistából itt kevesebb akad, emberből annál több.

A cikk folytatása részletekkel és sok képpel ITT