Utazás a népszerű Doğu expresszel

A 24 órás vonatút minden képzeletünket felülmúlja!

Amikor az utasok kilépnek a hideg, fagyos levegőre az Erzincan vasútállomáson, nem az az első dolguk, hogy valami harapnivaló után nézzenek vagy kinyújtóztassák elgémberedett lábaikat az egészéjszakás utazást követően, hanem türelmesen várnak sorukra, hogy fényképezkedhessenek a híres vonattal. A piros, fehér és kék vagonok, valamint a havas hegyek tökéletes háttérül szolgálnak ezekhez a képekhez.

A 24 órás vonatút a főváros, Ankara és Törökország legészakkeletebbre fekvő városa, Kars között már régóta létezik, de különösen népszerűvé csak az elmúlt évben vált, miután pótkocsikat is csatoltak a szerelvényhez. „A vonat teljes kapacitással üzemel” – mondta Ahmet Arslan közlekedési miniszter, mikor legutóbb Karsba látogatott.

A vonat sikerét annak a 31 millió Törökországban élő Instagram felhasználónak köszönheti, akik ezt a különleges utazást a közösségi média segítségével ismertették meg az emberekkel. A vonat iránti nagy érdeklődés azt tükrözi, hogy a törökök egyre jobban érdeklődnek országuk kevésbé ismert részei iránt, és szívesen vonulnak el a társadalmi és politikai feszültségek elől. „Nem vagyok boldog attól, ami most az országban történik” – mondja egy fiatal utas. „De még élni kell.”

A vonat végállomása már nem nyújt annyira szép benyomást. Kars az örmény és a grúz határ mellett található – évek óta a szegénységtől és a hidegháborútól sújtott övezet. Nemzetközi szinten Orhan Pamuk: Hó című regényéből lehet ismerős a város neve.

Az utazók egy csoportja azonban felfedezi a térség báját. Ők ellátogatnak Kars erdeibe, felkeresik azt a bazaltházat, ami akkor épült, amikor az oroszok a 19. században elfoglalták a várost, sétálnak az örmény határ melletti Ani ókori városának romjainál vagy lovasszánnal siklanak a befagyott tavon, esetleg síelnek a közeli hegyekben.

De a legnagyobb élvezet maga az utazás a Doǧu expresszen. Az utasok Ankarában szállnak fel a vonatra este 7 órakor, amikor leszáll az est. Miután elfoglalják helyüket lámpásokkal és takarókkal díszítik ki fülkéiket a hosszú útra. Az étkezőkocsiban már nem szolgálnak fel alkoholt – egy nemrégiben bevezetett szabályozás miatt, így sokan otthonról hoznak maguknak italt és kezdődhet a piknik.

Éjszaka a vonat partivonattá alakul át: az emberek esznek, isznak, és török népzenét énekelnek. Reggel a közép-anatóliai hegyek mögül felkelő nap sugaraira ébrednek.

Az utasok olvasással, kártyázással és kirakózással töltik üres óráikat. Az ablakon kihajolva invitálják magukhoz a szomszédos kupéban ülő utastársaikat egy teára vagy kávéra. És most is végeláthatatlan lehetőség nyílik a fotózásra.

A táj fokozatosan válik egyre fehérebbé a hótól, ahogy a vonat kelet felé halad Erzican és Erzurum irányába. Bár új gyorsvonatok is beszerzésre kerültek, a 700 mérföldes út így is 24 órán át tart, és másnap este 8 órára érkezik meg a szerelvény Karsba.

Úgy tűnik, a vonatkísérők élvezik, hogy az útvonal ilyen népszerű lett. Egyikük például a szelfizők egy csoportjának mutatja meg, hogyan kell kinyitni a vagon ajtaját úgy, hogy ne kapcsoljon be a riasztó. Nagy mosollyal figyeli, ahogy az utasok lógnak a vonatból, egyik kezükkel kapaszkodva másikkal pedig fényképet készítve magukról.

Az Instagram népszerűsége nagyrészt annak köszönhető, hogy Törökország népessége fiatal. Az ország 80 milliós lakosságának fele 32 év alatti.

A kirşehiri egyetemi hallgatók egy csoportja például azért választotta ezt az utazást, mert a jegy megfizethető volt számukra. A legdrágább vonatjegy 97 török líra (kb. 6250 forint).

Azzal, hogy ennyi belföldi turista látogat el Karsba, a város megmenekül, hisz az utóbbi évek terrortámadásai miatt a külföldi turisták elmaradoztak az országból. A helyi szervek szerint a látogatók száma megduplázódott idén télen, és mindez nagyrészt annak köszönhető, hogy sokan utaznak a vonattal. „Nélkülük Kars turizmusa összeomlott volna” – mondja Celil Ersozoǧlu, helyi idegenvezető. „Olyan, mintha nyertünk volna a lottón!”

Forrás: Financial Times

Kollár Kata – Türkinfo