Türk ve macar arkadaş (1) -Berecz Edgár

Sokan úgy vélik, hogy 150 dollárral nekivágni Törökországnak – őrültség.

Szerintem az az őrültség, ha az ember nem valósítja meg élete nagy álmait, ha csak ül karbatett kézzel, ábrándozik és várja a sült galambot. De ha valamit teszel az álmaidért, az maga az élet.

Már másodszor járok Törökországban, utazásom eredetileg szíriai kutatóexpedíciónak indult, de aztán előre nem látható okokból módosult, és a négy évszázaddal ezelőtti magyar hadifoglyok, török szolgálatban álló magyar katonák, telepesek alapította Macarköy (ejtsd: Mádzsárköy – jelentése Magyarfalu) felkutatása, a török-magyar nyelvi, gasztronómiai és kulturális hasonlóságok keresése és az Áttila kultusz tanulmányozása lett belőle. Szó lesz, természetesen a török-magyar barátságról, arról, miként vélekednek az egyszerű török emberek rólunk, magyarokról, ezért is adtam a fejezetnek a törökös címet, ami annyit tesz, hogy ‘török és magyar – barátok’.

Noha utazásom során jócskán lekötött a török és magyar nyelv, életmód és kultúra megfeleléseinek vizsgálata, nem feledkezem meg a régi görög, római vagy bizánci, szeldzsuk, örmény emlékekről sem. Fő célom a hétköznapi Törökországot a maga természetességében megismerni és megismertetni úgy, ahogy azt a magamfajta egyszerű utazó látja, aki gyalog, autóstoppal, vonattal, taxival, hajóval és motorcsónakkal, minibusszal, tevével, traktorral vagy motorbiciklivelpróbált céljához érni…

A cikksorozat Berecz Edgár blogján követhető>>