Turexit: Ki kellene-e lépnie Törökországnak a NATO-ból?

Ha Törökország elhagyná a NATO-t saját biztonságát minimális kockázat érné, de a szövetségesei megszenvednék a kilépést.

Törökország 1952-es NATO csatlakozása óta Ankara úgy tekint a tagságra, hogy általa mindkét fél nyer. A NATO fokozza Törökország biztonságát, hozzájárul az euro-atlanti integrációjához és cserébe az ország vállalja a szövetség érdekeinek védelmére vonatkozó kötelezettségeit. De az elmúlt néhány évet követően feszültség keletkezett ebben a viszonyban,  a NATO bizonyítottan nem tud vagy nem akar gátat szabni a növekedő regionális instabilitásnak, amelyet az Iszlám Állam növekedése, az iraki és a szíriai valamint a Törökország küszöbén lévő polgárháború okoz. Úgy tűnik, hogy múlt heti sikertelen puccskísérlet csak mélyítette a Törökország és a NATO szövetségesei között meglévő bizalmatlanságot.

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry figyelmeztetett, hogy ha Törökország arra használja fel a puccskísérlet által gerjesztett helyzetet, hogy eltávolíthassa a jelenlegi rendszer ellenzőit és aláássa a demokráciát, akkor az ország NATO tagságába is kerülhet. Az amerikai figyelmeztetés komolyságától függetlenül –és én úgy gondolom, hogy ez nem lehetett komoly – Ankara továbbra is a NATO tagja lesz, különösen az Európai Uniós csatlakozási kísérletet figyelembe véve.

Kincs vagy teher?

Az USA hosszú ideje stratégiai szövetségeseként tartja számon Törökországot, az utóbbi időkben történt, a demokráciát érintő visszaélésektől függetlenül.Washington évtizedeken át szoros stratégiai kapcsolatot tartott fent Ankarával a négy katonai puccs (1960, 1971, 1980, 1997) és az 1974-es ciprusi megszállás ellenére is vagy éppen ennek köszönhetően. A nyugati mainstream média azt sugallja, hogy Törökország Erdogan kormányzása alatt a nyugati érdekek ellenségévé vált: „startégiai kockázat „időzített bomba”, „meggondolatlan, agresszív szövetséges”, „belső ellenség”.

Ezek közül tényleg igaz lehet bármi is? A nyugalmazott NATO főparancsnok, James Stavridis szerint nem. Stavridis a közelmúltban úgy vélekedett a Foreign Policy magazinban, hogy Törökország részt vett szinte minden jelentős NATO műveletben: az afgán biztonsági erők képzésében, küldött hajókat és repülőket Líbiába, a kalózkodás elleni műveletekben szintén részt vett, valamint állandó jelenléte volt a Balkánon lévő biztonsági és békefenntartó erőkben is. Stavridis írásában úgy fogalmazott, hogy Washington és Párizs hirtelen jött haragja ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy Törökország NATO tagsága garantált, történjen bármi is az országon belül, amíg kifelé a NATO és az Egyesült Államok érdekeit szolgálja.  Továbbá Stavridis szerint Törökország jelentősen befolyásolhatja az eseményeket,az Iszlám Államtól Szíriáig, Izraeltől az a Földközi-tengeri régió olaj és gáz szállításáig, valamint a radikális iszlamizációra adott választól Egyiptom stabilitásáig. Röviden összegezve a tapasztalatok azt mutatják, hogy Törökország Erdogan irányítása alatt a NATO egyik kiemelkedő tagja maradt, valójában inkább többet cselekedett a szövetségben, mintsem hogy csak az előnyeit élvezte volna.

Lelkes tag

Úgy tűnik, hogy az Igazság és Fejlődés Pártja  (AKP) nagyon lelkesen hajtja végre a NATO parancsokat, talán lelkesebben is, mint szekuláris nacionalista elődei vagy mint a nyugati szövetségesei. A vezetés új, sokkal nagyobb szerepet tulajdonít magának a NATO-n belül, a Közel-Keleten előrehaladásában. A NATO első „területen kívüli” 2001-es afganisztáni művelete óta Törökország állítja, hogy ő a legjobban fekvő ország, amely hozzá tud járulni ilyen beavatkozásokhoz figyelembe véve a tágabb Közel-Keleten uralkodó instabilitást.

A korábbi külügyminiszter majd miniszterelnök Ahmet Davutoglu ennél is tovább ment, sürgette Európát, hogy támogassa a Közel-Kelet átalakulását, úgy, ahogyan ezt megtette Kelet-Európában is. Megfogadta, hogy ha további szükség merül fel Törökország a NATO keretein belül továbbra is egy befolyásos, aktív szereplő marad. Ennek ellenére ez én véleményem szerint ez nem feltétlenül konstruktív Törökország és a Közel-Kelet számára. Kifejezettem nem az, az afganisztáni és iraki megszállást követően és addig, amíg az erős nyugati államok szövetsége gyalogkatonaként bánik Törökországgal.

Az Isztambulban és más városokban történő ismétlődő terrortámadások ellenére a törökök úgy érzik, hogy az ő sajátos aggodalmaikat és érdekeiket „nem tisztelik” az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének berkein belül. Ahelyett, hogy egyenlő alapokon lennének barátok és szövetségesek, az USA és az európai szövetségesei inkább lenézően beszélnek Recep Tayyip Erdogan Törökországáról. Legutóbb a francia külügyminiszter tette mindezt, akivel később közölték, hogy törődjön a saját dolgával. Mindezek felvetik azt a kérdést, hogy mi történik, ha Ankara tagságát felfüggesztik vagy kilép a szövetségből?

Az alternatíva és annak következményei

Ha Törökország elhagyná a NATO-t azzal minimálisan kockáztatná az önmaga biztonságát. Az ország katonai és védelmi kiadásai magasabbak, mint bármely szomszédjáé vagy más NATO szövetségesé, kivétel az Amerikai Egyesült Államok. Igaz, hogy kapcsolata a szomszédos országokkal nem felhőtlen, de Ankara törekszik javítani ezeken, mindezt jól mutatják az elmúlt hetek és hónapok eseményei is, különös tekintettel Izraelre és Oroszországra. Valójában a puccs előtt Törökország egy sokkal pragmatikusabb, nem beavatkozó „zéró probléma” diplomáciai irányra váltott a szomszéd országokkal. De ugyanez nem mondható el a NATO-ról, a szövetség megszenvedné Törökország kilépését.

Először is nyilvánvalóvá válna, hogy a NATO nagy befolyással bíró, túlnyomó többségében keresztény nemzetek katonai klubja, amely a művelteti területein kívül számos akciót hajtott végre, ami súlyos következményekkel járt.

Másodszor, a NATO-nak sokkal nagyobb kihívást fog jelenteni, hacsak nem teljesen ellehetetlenül egy sikeres háború esély az Iszlám Állam ellen.

Harmadszor, ha Törökország destabilizálódna, annak súlyos következményei lennének Európára és potenciálisan erősíthetné az Iszlám Államot. Negyedszer, a kilépés felbátorítaná Oroszországot, hogy még agresszívabban lépjen fel a régióban. Ötödször, az USA és a NATO elveszítené öt fontos katonai létesítményét Törökországban.

Szóval kilép-e Törökország a NATO-ból?

Reálisan nézve Törökországnak nincs más választása a NATO-n és az EU-n kívül hosszú távon. Az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) inkább fórum és nem pedig valós szövetség, csakúgy, mint a BRICS ( Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika gazdasági társulása – a szerk.). Mégis, a gyakorlati érdek ellenére is az Erdogan adminisztráció frusztrációja miatt majdnem feladta az EU-s tagság vágyát és egyre távolabb kerül attól, hiszen folyamatosan elutasítja az EU azon kérését, miszerint felül kellene vizsgálni a terrorizmus elleni törvényt valamint a felvetődött halálbüntetés újbóli bevezetése is negatívan hat.

De Ankara továbbra is ragaszkodni fog a szoros NATO tagsághoz – főként a politikai és katonai előnyök miatt. Washington és Párizs hirtelen jött haragja ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy Törökország NATO tagsága garantált, történjen bármi is az országon belül, amíg kifelé a NATO és az Egyesült Államok érdekeit szolgálja. Barack Obama és Erdogan telefonbeszélgetéséből ítélve az USA szoros szövetséget próbál fenntartani Törökországgal. Így Erdogan tovább erősítheti a katonai és politikai intézmények feletti hatalmát. Törökország és a NATO továbbra is támogatja egymást és valószínűleg több kölcsönös látogatásra is sor fog kerülni, hogy javítsák a felek közötti kommunikációt és fokozzák az ISIS elleni együttműködést.

Forrás: aljazeera.com

Fordította: Lantos Ágota – Türkinfo