![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Negyven percet utazunk a kietlen, csak pisztácia- és olajfákkal szegélyezett úton, míg megérkezünk a kerítéshez. A tetején minigyoda – itt a szír menekültek mozgási szabadságát teljes lelki nyugalommal korlátozzák.
Zsíroskenyér-túra: az újságírás egyik fontos szakszava olyan utat takar, amelyre a szakma művelőit csoportosan invitálják valahová, ahol minden bizonnyal van habzsi meg dőzsi, plusz jobb esetben azért némi információ is. Általában – minő meglepetés – olyan információ, amilyet a vendéglátó szeretne viszontlátni a negyedik hatalmi ág megvesztegethetetlen és szigorú tollú képviselői által írt hasábokon.
Épp ilyesmire invitáltak engem is a múlt héten. Törökországba, menekültügyben.
Természetesen megtehettem volna, hogy önérzetes szavakkal közlöm: ha Ankarába, a szír határ melletti Gaziantepbe, annak is egyik menekülttáborába, valamint Isztambulba akarok utazni, majd megyek magam… Inkább azonban nem mondtam nemet. Másik kilenc kolléga (Heti Válasz, Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Idők, Vs.hu, Hír24, Index, Demokrata) és három magyar kutató sem. Vasárnaptól csütörtök estig be is jártuk a fent említett célpontokat.
Nyilvánvaló romlottságunk mellett (szeretünk utazni és százcsillagos wellness-szállodákban csapatni a török adófizetők pénzén) azért van még más oka is egyhangú döntésünknek: a migránsválság miatt a törökök éppen tényleg nagyon érdekesek. Minthogy két és fél millió menekült parkol náluk, nem egészen mindegy, mit forgatnak a fejükben. Meg aztán: török menekülttáborba nem juthatunk be csak úgy. Csak így. Helyszíni riportunk.
„Nem érdemlik meg Európát”
Gaziantep lent van délen, menekülttáborai meg az Eufrátesz partján vannak, ahonnan egy kőhajításnyira már az Iszlám Állam az úr. (Jó, bő ötven kilométerre kell azért elhajítani azt a követ.) A város maga egyébként olyan, mintha a románok rendben tartanák Nagyváradot, de nem fontos a mi szempontunkból: negyven percet utazunk a kietlen, csak pisztácia- és olajfákkal szegélyezett úton, míg megérkezünk a kerítéshez. A tetején minigyoda – itt a szír menekültek mozgási szabadságát teljes lelki nyugalommal korlátozzák. A török csendőrség védi a tábort kívülről, a menekültek pedig kimehetnek ugyan, de hosszabb távra csak engedéllyel. Tizenöt naponta le kell jelentkezni a táborban.
A 23 milliós Szíriából az elmúlt négy évben hat és fél millióan menekültek el, két és fél millió szír pedig Törökországban van. Ennek a számnak azonban csak töredéke, nagyjából tíz százaléka lakik táborokban – 2 millió 250 ezer ember a városokban próbál megélni valahogy. Miután regisztráltak, jár nekik orvosi ellátás és a közszolgáltatások, munkát vállalnak, ha tudnak (nemsokára hivatalosan is lesz ehhez joguk, most készül a törvény), kivesznek egy kis szobát húszan, aztán majd lesz valahogy. A legtöbben Isztambulban vannak, de Ankarában és Gaziantepben is hasonló helyzet.
Az összesen 25 táborban tehát „csak” 250 ezren vannak, de a táborok között is van különbség. Hat közülük konténeres elhelyezést ad: van mosdó mindegyikben, sőt, van légkondi is, a konténerek tetején parabola-antennák mindenütt: bent tehát megy a tévézés. Családok lakják ezeket, de 19 sátortábor is van – azok egyikét csak kívülről tudjuk megfotózni később, de a parabola-tenger ott is jól kivehető.
Minket az egyik „luxusabb”, konténeres mintatáborba engednek be.
Ötezren élnek itt háromszobás konténerekben, ami 980 családot jelent. Fejenként havi 85 török lírát kapnak, ami nem egészen 8500 forint. (Ennek nagyobb részét a World Food Program állja, furcsa is a hétmilliárd dolláros összeg, amelyet a török kormány saját bevallása szerint a menekültkérdésre költött eddig.) A menekültek egy kártyára kapják az apanázst, azzal fizethetnek a boltban, aztán mindenki főz magának. Ki lehet jönni az összegből, tekintve, hogy rezsi nincs, a szolgáltatásokért, a suliért sem kell fizetni. A rengeteg gyereknek ugyanis biztosított a taníttatás, a törökök fizetik a tanerőt is. Meg mindent. Széles, kövezett utakon járunk-kelünk, az idő kellemes itt délen – januárban is tíz fok van átlagban. Van mosókonyha, orvosi rendelő, két kultúrhelyiség, tábori mecset – a müezzin egyszer rá is zendít ottjártunkkor. Rendezett az élet. Itt sem forgatunk nyomorpornót. Cuki kölykökből viszont van választék bőven.
mandiner.hu
