A.S. Byatt leghíresebb mesegyűjteményének, a Dzsinn a fülemüle szemében-nek a címét a török üvegművesség ihlette, amelyet çeşme bülbül (fülemüle szeme) néven ismerünk. A Byatt történeteiben szereplő dzsinn egy olyan palackból bukkan elő, melyet mélykék-fehér kavargó mintával díszítettek. A technikát Velencében tanulta meg egy török üvegműves, aki később visszatért Isztambulba. Nehéz elképzelni egy ennél tökéletesebb varázsüveget, amiben saját dzsinnünket tarthatjuk. Hogy a minta honnan kapta nevét, máig rejtély, bár a Boszprusz mentén elterülő erdőkben és Isztambul környékén is szép számban találkozhatunk apró szemű, kis barna madarakkal, valamint Antalya tartományban van a Bülbül-hegy és Çeşme városa is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szemek egy másik fajtája a nazar boncuk, egy üveg amulett, a védelmező szem, amely a török mintákban mindenhol megtalálható. A védelmező szem egy ókori szimbólum, a legtöbb kultúrában fellehető. A Közel-Keleten hittek abban, hogy mindenkinek van egy saját szem istennője, Törökországban pedig a kék szemű gyöngyök különösen megkapóak.
Festett kertek
A virág motívumok az egész világon elterjedtek, a török virágdíszek különösen jellegzetesek. Ha az Atatürk repülőtérről autózunk be Isztambulba az első, ami fogad bennünket a város jelképe, ami egy stilizált mecsetet ábrázol minaretekkel, tulipánra emlékeztető formában. Nyugaton a tulipánhoz a holland hagymásvirág-ipart társítják, bár maga a tulipántermesztés és az ebből eredő holland tulipánmánia az Oszmán Birodalommal folytatott kereskedelemhez vezethető vissza. Az Oszmán Birodalomba látogatók elcsodálkoztak azon, hogy a törökök mennyire szeretik a virágokat, különösen a liliomok egyik fajtáját, a tulipánt. A klasszikus török tulipán mintában a virágnak hosszúkás, karcsú szirma van. Tulipánok táncolnak az izniki csempéken, hullámzanak a selyemkelméken, tulipánok díszítik a fémpáncélokat és a Ladik környékén készült bájos szőnyegeken is büszkén, egyenesen álló tulipánok virítanak.
A tulipánok mellett a másik jól ismert minta a cintamani (három pont és hullámos vonal, ami a leopárd és a tigris bundájára emlékeztet). Ez a díszítés Közép-Ázsiából jutott el a törökökhöz. Néha egyetlen pont van csak a mintában, néha egyetlen vonal, de mindegyiknek ugyanaz az eredete.
A liliom, a szegfű, a rózsa, a jácint és a nárcisz mind jelen van a török díszítőművészetben. A gránátalma is nagyon jellegzetes. Ókori, széles körben elterjedt szimbólum a Közel-Keleten, mely a termékenységet szimbolizálja. A ciprus és a fenyőtoboz szintén az ókorból fennmaradt mintázat, bár néha ez utóbbit összekeverik az ananásszal. A szalagszerű felhő- és a lótuszminta a Selyemúton érkezett Nyugatra a kínai kerámiák díszítő elemeként, csakúgy, mint az aranyszarv néven ismert minta: kék és fehér spirál alakban futó szár aprócska, kampószerű levélkékkel. Ez a motívum gyakran kéziratokon is látható a tuğra (császári pecsét kalligráfia) háttereként vagy fémtárgyakon. Érdekesség, hogy bár az izniki tányérokon a szőlőfürtök ábrázolása az eredeti kínai kék-fehér mintát követi, a szőlő eredetileg Anatóliából származik, és ahogy a faragott köveken is látható, a hettita viharisten bizony nem vetette meg a jóféle anatóliai bort. Az élet fája szimbólum szintén mindenhol felbukkan, a korai Közel-Keleti kultúrákból eredeztethető.
A szimbólumok világában
A madarak megjelennek a hímzéseken, csempéken és szinte mindenütt. A zöld papagájokat Indiából importálták, kereskedőhajón szállították Törökországba és háziállatként tartották őket, éppúgy, mint a pávát, mely a bizánciak kedvelt madara volt. Ha legközelebb egy kézműves piacra látogatunk valahol Törökországban, feltétlenül nézzük meg a kis madaras gyöngysorokat. Napjainkban ezeket általában már rabok készítik, akik olyan színű gyöngyöket fűznek, mint ami kedvenc focicsapatuk színe. A gyöngyök eladásából származó pénzt a rabok cigarettavásárlásra költhetik. Ezeket általában a Fűszerbazárban találhatjuk meg közvetlenül a nazar boncuk árusok mellett a virágpiac sarkán.
Aki először látogat Törökországba, azt már az első pillanatban rabul ejti a török díszítőművészet gazdagsága és egyedi szépsége. A láthatárt karcsú minaretek szabdalják és komor ólommal fedett kupolák felragyognak, amint a nap sugara visszatükröződik az alem-ről, aranyozott bronz félholdról, amely a kupola tetejét ékesíti. A Török Köztársaság jelképe, a csillag és a félhold a török zászlón is megjelenik. Bármerre is tekintsünk, motívumok és minták kavalkádjában gyönyörködhetünk.
Forrás: The Guide Istanbul
Fordította: Kollár Kata – Türkinfo