Törökországi Odüsszeia – Motoros útinapló Bányász Sándor tollából 4. rész

„A gép próbája az a megelégedés, amivel használóját tölti el. Különb próbája nem is lehet. Ha a lélek békéjét szolgálja, jól működik. Ha zavart kelt, vagy a gépen kell igazítani, vagy terajtad. A gép vizsgáztatója az emberi lélek.” – Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

Az első részben keresztülvágtam a Balkánon, megérkeztem Törökországba és megcsodáltam Edirne fantasztikus mecsetét, a Selimiye dzsámit. Csavarogtam Isztambulban, majd átkeltem Ázsiába. Bursa szép és emlékezetes volt, innen pedig elindultam Trója felé.
A másodikban végigjártam le délre Odüsszeusz útját, rabul ejtett Foca sziréneinek éneke, láttam Tróját, Assost, Thébát, Pergamont, Erythreát, Ephesoszt, Prienét, Didymét és Milétoszt. Ezt követően keletnek fordultam, Anatólia belsejében megnézem Pamukkalét és ezután újra délre, a tenger felé vettem az irányt.
A harmadikban embert próbáló páratartalomban és hőmérsékletben jártam be a déli partokat, és jutottam el Antalyáig. Megnéztem Termesszoszt és Aspendost, megéltem a katarzist, majd újra a kontinens belseje felé fordultam.

Amint közeledem Konyához, ami már a nagy Belső-anatóliai-felföldhöz tartozik, a helyenként két-háromezer méternél magasabb Toros láncai előtt, megállok pihenni, és felhívok egy jónak tűnő szállást. Foglalok egy szobát, és kérdem, hogy van-e zárt parkolójuk, ahol biztonságban van a motorom. Akkor még nem hittem, hogy ez szükségtelen elővigyázatosság. Mondják, hogy van, így nagy nyugalommal érkezem a város fő sugárútjára. Megtalálom a főutcán álló szállodát, csak azt nem értem, hogy ha az épületsoron sehol egy garázsbejáró, akkor hol fogok én parkolni? Besétálok a hatalmas, török szőnyegektől és bőr fotelektől komor hallba, jelzem, hogy itt vagyok és érdeklődöm a parkolás felől. A recepciós úr a legnagyobb természetességgel int, majd egy fiú utat nyit a fotelek között és jelez, hogy fáradjak be. Álljak csak be nyugodtan a néhol bronzborítású, mészkő oszlopok, szőnyegek, fotelek és asztalok között a hallba. Igen, jól hallom. Ez is nagy felvétel, ahogy az utcáról a járdára fel és át az üvegajtón, be a hallba, végig rajta, majd diszkrét parkolás hátul az egyik sarokban. Biztonságosnak biztonságos, és a Sema Hotel személyzeténél sem találkoztam még ügyfélközpontúbb hozzáállással. Kedves mosoly, beszélgetés, és segítenek felvinni a dobozokat a szobámba. Ha én ezt otthon elmesélem…

Konyában sok a látnivaló, van azonban kettő, mely mindennél értékesebb. Az egyik a Mevlana-múzeum, ami egész Törökország egyik legjelesebb nevezetessége és a török nemzeti kultúra nagybecsű hagyatéka. A Mevlana szó jelentése: Mi Urunk. Így hívták már életében is Celaleddin Rumit, a XIII. században élt filozófust és költőt, aki hosszú vándorlást követően 1228-ban költözött az akkor virágzó szeldzsuk fővárosba, a tudományos és kulturális élet központjába. Itt tanított, prédikált a mecsetekben, tanácsokat osztogatott, nevelt és több kötetet kitevő életművet alkotott. Amikor 1273. december 17-én elhunyt, ez a mondás maradt utána: „…síromat ne a földön keressétek majd, sírom a tanult emberek szívében lesz.” Síremléke körül megalapították a Mavlevi dervisrendet, vagyis a kerengő dervisek rendjét. Ennek alapja Mevlana egyik mondása:

„Az Istennel való találkozásnak sokféle útja van, én a zenét és a táncot választottam”.

A sema szertartás során a méltóságteljesen, csendben, sorban bevonuló dervisek leveszik fekete felöltőjüket. Alatta hosszú, alul szoknyaszerű, bő fehér ruha van. A Mevlanát megszemélyesítő sejk irányítja a ceremóniát, lassú, halk zenére és fuvolaszóra dicsőítik a prófétát, majd a dervisek háromszor körbesétálja a termet. Ezek az Istenhez közeledés három fokozatát jelképezik: a tudást, a látomást és az egyesülést a mindenhatóval. Karjukat széttárva, jobb tenyerük az ég, bal a föld felé néz, fejüket jellegzetesen oldalra billentik, lassan forogni kezdenek. Sorba mindegyikük, végül a sejk is bekapcsolódik a táncba. Forgás közben lassan körbe-körbe is haladnak. A ritmus felgyorsul, és a dervisek önkívületbe esnek az állandó körforgástól, illetve a monoton ritmusú zenétől. Végül egymás után hagyják abba a táncot, közben a sípok, dobok szava és a csengettyűkkel játszott zene is abbamarad.

A cikk folytatása, sok kép és zene>>>

Forrás: sportmotor.hu