Törökországban jártunk

A Fekete – Vörösmarty Erasmus-csoportjának egy része ezúttal a törökországi Tarsus városába látogatott el. A projekttalálkozóról a tanulók írtak élménybeszámolót.

Az erasmusos török kalandra már tavaly óta izgatottan vártunk. Eljött a nagy nap…a repülőre sokan idegesen vártunk, ennek ellenére zökkenőmentesen ment az utazás. A repülés kedvenc része mindenki számára a felszállás volt; leszállásnál mindig azt néztük, hogyan engedi ki a gép a fékszárnyait. Utazás közben rálátás nyílt a Balatonra, a tengerre és az óriási havas hegyláncokra.

Az ismerkedés a török tanulókkal és vendéglátó családokkal egyszerű volt – köszönhetően angol nyelvtudásunknak-, barátságok sokasága jött létre. A családok végtelen vendégszeretettel fogadtak minket, találkozhattunk a hostok unokatestvéreivel, a család barátaival. Panaszra nem volt okunk az ételek terén sem: mindenhol friss házi süteményekkel finomabbnál finomabb ételekkel és szívmelengető mosollyal vártak bennünket.

A közös munka egy része az iskolában zajlott. Az intézmény érdekessége, hogy egy közlekedési balesetben meghalt lány szülei építették, majd adták át oktatási célokra. Az ismerkedés első lépéseként megnéztük az országok bemutatóit, amelyek változatosak és érdekesek voltak. A hét során a “workshop” egyfajta varázsszó lett: részt vehettünk kalligráfia, íjászati és márványozó foglalkozásokon is.

Tarsus belső része inkább régebbi, félig romos házakból áll, ám a városból kifelé haladva modernebb házakkal találkoztunk. A belvárosban találhatóak a mecsetek, templomok, illetve a turisták számára kialakított boltok sokasága. Tele volt az utca narancs- és pálmafákkal, piros-fehér díszekkel, ezek feldobták a kilátást az iskolánál is. A közlekedés sem volt egyszerű, hiszen egyetlen zebrát sem láttunk a sok kis utca között. Este szebb volt a város: a díszek, a színesen és sárgásan világító lámpák hangulatosabbá tették a tereket, utcákat, házakat.

A projekthét során több érdekes helyszínre is ellátogattunk, ahol a látnivalókon kívül kulináris élvezetekben is részünk volt. Elsőként egy görög falut néztünk meg, amely nemcsak eldugott helyen volt, de kék-fehér színvilágával feltűnő látványt is nyújtott a hegyekben. Az ebéd nagyon ízlett, sok új ételt volt lehetőségünk megkóstolni.

A legbámulatosabb hely látogatásunk során Cappadocia régiója volt. Hajnalok hajnalán indultunk. Három és fél órás buszutat követően egy meglepően havas vidékre értünk, de a kilátás mindenért kárpótolt. Amíg a szem ellát, sziklatemplomokat (más néven tündérkéményeket) láttunk. A régióban utazva nemcsak a sziklákat nézhettük meg közelebbről, de ellátogattunk egy fazekas- és egy szövőműhelybe is, illetve egy kristályüzletbe is. A nap végét Avanos-ban töltöttük el, egy hangulatos kis városban, amelynek közepén folyik át Törökország leghosszabb folyója, a Vörös-folyó. A naplemente után török esten vettünk részt: egy hegybe vésett étteremben fogyasztottuk el a vacsorát, közben török táncosok műsorában gyönyörködhettünk.

A hét során rengeteg új ételt kóstoltunk meg. A legtöbb főétel fűszeres húsétel volt, amit lepénybe raktak, majd zöldségekkel tálaltak. A desszertek pudingos állagúak, édesek, tömények, különlegesek és felettébb finomak voltak.

A vendéglátók nagyon segítőkészen és kedvesen viselkedtek, igen megkedveltük őket az utazás végére. Egy élmény volt megtapasztalni a mindennapi életüket, kultúrájukat. Szívesen maradtunk volna még velük.

A látogatás szervezői az utolsó napra is fantasztikus programot tartogattak, Mersin tengerparti városába vittek el minket, amely egyszerűen lélegzetelállító volt! A tengerparti kilátás, a párás levegő, a csodálatos illatok magával ragadóak voltak. A vakmerőbbek bele is mentek a sós tengervízbe, de elmondásuk szerint még egy kicsit hideg volt. Maga a város nagyon modern, ,,zöld” és stílusos. Az idő szerencsére tiszta volt, élveztük a kilátást. Tökéletes volt beülni egy tengerparti kávézóba felfrissülni.

A búcsúesten mindenki névre szóló oklevelet kapott, mely azt bizonyítja, hogy részt vettünk az Erasmus+ törökországi projektjén. Az átadás és az utolsó csoportfotók után indult a zene és a tánc. A buli után a vendéglátókkal töltöttük az utolsó esténk.

Szuperül éreztük magunkat a héten! Nemcsak a török kultúrába nyerhettünk betekintést, de angoltudásunk is sokat fejlődött. Sok jószívű embert ismertünk meg, akikkel ezek után is tartjuk a kapcsolatot.

Kiss Virág és Véber Nóra 8.G osztályos tanulók

Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium

Forrás: ajkaiszo.hu