Törökország világörökségei – Ani régészeti lelőhelyei

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 2016.

Elhelyezkedése: Kelet-anatóliai régió, Kars

Listán elfoglalt helye: 1518.

Kategória: kulturális örökség 

Ani ókori városa Törökország északkelti részén fekszik. A középkorban az Örmény Királyság fővárosa volt. A város romjai ma Törökország Kars tartományában találhatók közvetlenül az örmény határ mellett, 1400 méteres magasságban. Az egykori város menti szurdokban folyik az Araks folyóba ömlő Arpaçay patak, amely a határt képezi.

 A település a középkorban vallási és katonai szerepet is betöltött. A keresztény és muszlim dinasztiák idején a középkori városépítészeti kritériumoknak megfelelően építették fel.

Az i. sz. 10. és 11. században élte fénykorát III. Ashot uralkodása alatt, amikor az örmény Bagratida királyság fővárosa volt és ellenőrzése alatt tartotta a Selyemút egy részét, így jelentős bevételre tett szert. Később is megtartotta pozícióját, fontos csomópont volt a kereskedelmi karavánok számára. A Bizánci Birodalom idején az „1001 templom városának” nevezték, ekkor százezernél is több lakosa volt.

A bizánci uralom rövid volt, a várost 1064-ben a szeldzsuk törökök foglalták el. Ezután a várost sorban érték a támadások. A grúzok 1125 és 1209 között ötször foglalták el, majd 1239-ben a mongolok is, a rombolást 1319-ben egy földrengés tette teljessé. A 14. században lakosai lassan elhagyták. A területet 1534-ben az Oszmán Birodalom kebelezte be. 1878 és 1917 között Oroszország uralma alatt állt, ekkor kezdhették meg területén az ásatásokat.

A város viszonylag jó állapotban fennmaradt középkori örmény épületeiről híres, bár a törökök időnként erőfeszítéseket tesznek, hogy „újjáépítsék” a romokat, kevés tekintettel értékükre. A város dupla fala romokban ma is látható, valamint az 1010-ben elkészült katedrális, az 1031-ben épült Szent Apostolok-templom (Surp Arak’elots), az 1034 és 1036 között épült A Megváltó temploma (Surp Amenap’rkitch) és a Tigran Honents által épített, 1215-ben befejezett Világosító Szent Gergely-templom. Szintén fennmaradt egy nagy, valószínűleg 12–13. században készült palota.

A területen található régészeti lelőhely (földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggéseikben találhatók) átfogó képet ad az evolúciós fejlődésről a középkori építészettől kezdve a különböző építészeti újításokon át, melyek erre a régióra voltak jellemzők az i. sz. 7–8. század között.

Forrás: Wikipédia

Kollár Kata – Türkinfo