Törökország szellemi kulturális örökségei – A tokati yazma

Isztambulban vagy Anatóliában járva még ma is megcsodálhatjuk azokat a gyönyörű, nyomott mintás textíliákat, törökül yazmákat, melyeket kézi faragású nyomódúcokkal készítenek azok a mesterek, akik még értenek a yazmacılıkhoz, a yazmadíszítés művészetéhez, Anatólia talán legrégebbi hagyományos kézműves mesterségéhez.

Mi a yazma?

E nyomott textíliák (és maga a technika) elnevezése, a yazma vagyis „írás” arra utal, hogy a minták egy részét a kalem-nek, vagyis „toll”-nak nevezett ecsettel „írják” fel a textíliákra. A yazma művészete több textildíszítési technikát alkalmaz, melyek során általában természetes alapú festékeket visznek fel ecsettel (kalem işi yazma) vagy fából faragott nyomódúccal (baskı işi yazma) pamutszövetekre, ritkábban selyemre vagy tüllre. A színek és minták régiónként eltérőek, de a legjellemzőbbek az állat- (daru, fogoly, galamb, szarvas, kakas, pillangó) és növénymotívumok (szegfű, tulipán, jácint, ciprus, rózsa, kukorica, cseresznye, szőlő, gránátalma, fenyőág), emellett találkozhatunk tájképekkel vagy geometrikus mintákkal is. Míg a színes, növényi motívumokban gazdag isztambuli, és az Isztambul környékén készült yazmák inkább a szeráj igényeinek igyekeztek megfelelni, és mintáikat a palota miniatúrarajzoló műhelyében rajzolták, addig a többi régióban inkább népművészeti termékek készültek. Az isztambuli yazmák csoportjából kiemelkednek a különösen szép, Kandilliben előállított, ragyogó színű darabok. Az anatóliai yazmák közül a tokati és Bartın környéki textíliák többsége növényi motívumokkal díszített és nagyon színes, a malatyai yazmák kék-fehérek, az ankarai és kastamonui yazmák viszont fekete-fehérek, és főleg állatmotívumokkal, illetve köralakú vagy csíkos mintákkal díszítettek. Elazığ, ahol örmény és szír mesterek űzték a mesterséget, korábban szintén fontos központnak számított, de ma már szinte az összes ottani műhely bezárt.

A textíliák díszítéséhez használt, és legtöbbször hársfából készült nyomódúcok kifaragása nagy kézügyességet igénylő mesterség. Van olyan yazma, aminek a mintájához elegendő egyetlen nyomófa is, míg az elvan-nak nevezett színes mintázatúaknál minden színt és motívumot más-más nyomódúccal nyomnak.

Régen főleg fejkendők, asztalterítők és ágytakarók készültek ezzel a dekoratív technikával, de ma már vásárolhatunk yazma párnahuzatokat, zsebkendőket, függönyöket, ingeket és sálakat is.

A yazma története

A textíliák nyomódúccal történő díszítése nagyon ősi, többezer éves technika, arra azonban nincs pontos adat, hogy mikor alkalmazták először. A legrégebbi, mai napig fennmaradt nyomódúccal nyomtatott textíliák a Távol-Keletről, Indiából (ahol továbbra is gyönyörű anyagok készülnek ezzel a technikával) származnak az ie. II. századból, de a textilnyomás ennél jóval régebbi díszítőeljárás.

Anatóliában valószínűleg a hettiták alkalmazták először a textilnyomás technikáját, erre utalnak azok az ie. 2000-ből származó égetett agyagpecsétek, amiken festékmaradványokat is találtak, és amikkel akár szövetekre is nyomtathattak. A yazma művészete a sokféle művészeti tevékenység között már a XIV. században jelen volt Anatóliában, ahol népművészetként látott napvilágot, legszebb példái azonban a XVII — XIX. században Isztambulban és a közeli falvakban, Samatyában, Kumkapıban, Kandilliben, és Üsküdarban születtek.

A yazma művészetének központja Anatóliában Tokat tartomány volt, ahol a mesterek generációi egymást váltva 600 éve folyamatosan készítik a szebbnél szebb szöveteket. Az itteni terület adói a mindenkori válide szultánát gazdagították, aki úgy biztosította a saját jövedelmeit, hogy törvényben tiltatta meg, hogy a mesterek máshol is gyakorolják a mesterségüket. Akadtak ugyan, akik nem engedelmeskedtek, például az a néhány mester, akik 1817-ben Zilébe és Niksarba költöztek, hogy megszabaduljanak az adótól, ám csak néhány évig dolgozhattak ott, mert 1821-ben vissza kellett térniük Tokatba. Mára sajnos a yazma művészete is kihalófélben van. A ma is az anatóliai yazma központjának számító Tokatban 40 évvel ezelőtt még öt hánban folyt a nyomott textíliák készítése, jelenleg viszont már csak egyben. Mivel Bartınban sem maradt mester, az ottani jellemző mintákat is Tokatban készítik.

Hogyan készül a tokati yazma?

Tokatban, ami, mint láttuk, évszázadok óta az anatóliai yazma művészetének központja, hagyományosan kétféle yazmát nyomnak; az egyik az ún. karakalem („fekete toll”), a másik az elvan („színes”).  A karakalem yazmáknál fehér, vagy ritkábban színes anyagra kizárólag fekete színnel nyomják a mintákat, míg az elvan yazmák több színnel készülnek. A Tokatban készített yazmák színharmóniája csodálatos; a szöveteket a vörös szín sötét árnyalatai, mint a bordó és a padlizsánlila uralják. Ami a mintákat és a kompozíciókat illeti, a tokati yazmákat főleg a természetből vett növényi-, virág-, és gyümölcsmotívumok (alma, szőlő, cseresznye és ezek virágai), valamint stilizált motívumok díszítik. Tokatban ma már nemcsak speciálisan tokati mintákat festenek, hanem más vidékekre jellemző motívumokat is.

A tokati yazmát is főleg pamutszövetekre nyomják. Több tokati kompozícióhoz sötétpiros alapot választanak (például a híres tokati almás motívumhoz), melynek színét ma már az Alizarin red nevű, Németországban modern technológiával gyártott növényi alapú festék adja.

A yazmakészítés legfőbb kellékei a nyomófák vagy nyomódúcok, melyek kivájása nagy ügyességet és türelmet igényel. A legjobb nyomódúcok vizes helyen nőtt, könnyen faragható hársfából készülnek. A kivájandó fának nagyon száraznak kell lennie, hogy ne vetemedjen, ezért a hársfát a kivágása után egy évig száradni hagyják, majd a törzset kb. 7 cm-es karikákra vágják, ezekből készülnek majd a nyomódúcok. Mielőtt a mesterek hozzálátnak a faragáshoz, smirglivel egyenletessé teszik a fa felszínét, illetve forró viaszba mártják, hogy a fa a viaszt beszívva könnyebben alakítható és tartósabb legyen. Ezután a kívánt mintát a fára rajzolják, majd különféle vésőkkel 0,5-1 cm közötti mélységben kivájják a fát úgy, hogy a megrajzolt minta – ami lehet üres közepű vagy tömött hasú motívum — kiemelkedjen. Minden mintához külön nyomófára van szükség, sőt, ahogy azt említettük, a színes mintázatú yazmák esetében színenként más-más nyomódúccal viszik fel a festéket, ezért előfordul, hogy a változatos mintázatú és színes yazmákhoz 5-10 féle nyomófát is használnak.

Amikor ez a művészet a virágkorát élte, a nyomódúcokat készítő mesterek gyönyörű nyomófákat vájtak. Ezek közül a finoman megmunkált darabok közül sajnos kevés maradt fenn. Egy részüket múzeumokban láthatjuk (Tokatban is őriznek 100-150 éves példányokat), de sokat felvásároltak a Törökországba érkező turisták is.

Miután a nyomófákat, a díszítendő textíliát és a festéket is előkészítették, kezdődhet a nyomtatás. A yazmákhoz régen csak természetes alapanyagú festékeket használtak, ma már nem ritka a szintetikus festék sem. A nyomófákat a festékbe mártva először a kontúrokat nyomják rá a kifeszített szövetre, ügyelve arra, hogy a „nyomdázás” során ne mozduljon el a nyomófa, és ne mosódjon el a minta. (Ma már sok helyen a kontúrokat és az alapot szitanyomással előre felviszik a textíliára, hogy spóroljanak az idővel.) Először általában a bordűrmintákat készítik el, ezután következik a többi minta. A színes motívumok esetében a körvonalakat kitöltő színeket egyenként nyomják az anyagra. Az esetleges hibákat ecsettel javítják, majd hagyják megszáradni a szövetet. Az elkészült yazmát, főleg a fejkendők esetében tovább díszíthetik oly módon, hogy a szegélyeire tűcsipkét csomóznak.

Fontos, hogy a Tokatban leginkább alkalmazott karakalem és elvan mellett Anatóliában léteznek más yazmakészítő eljárásosok is, például amikor a mi kékfestőnkhöz hasonlóan a mintát gátlónyomással viszik fel, vagyis a szövetre a mintának megfelelően egy gátlószert (mondjuk méhviaszt) nyomnak, ezért a festék csak a gátlószerrel nem fedett részeket fogja be (daldırma), vagy amikor fekete szövetre fehér mésztejjel nyomják a mintákat (aşındırma).

Sajnos a yazmakészítés művészetét ugyanaz a veszély fenyegeti, mint sok más kézművességet; jelesül, hogy a gyorsabb és olcsóbb ipari termelés teljesen kiszorítja. Reménykedjünk benne, hogy az állami törekvéseknek és néhány lelkes mesternek köszönhetően mégis megmenekül ez színes szakma.

Felhasznált források:

https://www.youtube.com/watch?v=rEWPnv3ff_Q

http://www.tokat.gov.tr/tokat-yazmalari

https://dergipark.org.tr/tr/download/article-file/296439

Nagy Marietta – Türkinfo