Törökország szellemi kulturális örökségei – A porcelánkészítés művészete

A porított agyag égetésével készített, több színű és motívumú mázas cserép és kerámia háztartási cikkeket vagy falitáblákat çininek nevezzük. A çinikészítés azt a hagyományos kézműves technikát jelenti, amellyel a 12. századtól kezdve a török ​​çiniművészek alkotnak.

Az agyag porítása után következik annak pépesítése, majd formázása és szárítása. Ezután a termékeket kemencében égetik ki, ekkor kapják a sima égetett cserepet. A mintát egyfajta stencillel viszik fel a cserépre, amit azután szénporral rajzolnak meg. A külső kontúrokat fekete festékkel, ecset segítségével készítik, és a motívumokat különféle színekkel festik ki. Ezt követően mázzal vonják be, amit 900-940 °C-on égetnek ki. Ezzel el is készül a porcelánedény vagy dísztárgy.

A porcelán díszítései között általában geometriai alakzatokat, növényeket és kozmikus gondolatokat és hiedelmeket szimbolizáló állatfigurákat fedezhetünk fel különböző színekben. Leggyakoribb a piros, a kobaltkék, a türkiz és a zöld színek használata fehér vagy sötétkék alapon. Ezek a hagyományos porcelánok jellemzői.

Egyes becslések szerint Törökországban több mint 5000 çinikészítő kézműves van. Az egyes műhelyekben megosztják a munkát egymás között: vannak, akik a formázásban, mások a dekorálásban és vannak, akik az égetésben vesznek részt.

A çiniminták díszítésként megjelennek mind a középületeken, mind a vallási épületeken. Azon túl, hogy Kütahya, İznik és Çanakkale valamennyi részén láthatunk ilyen technikával díszített épületeket, Antalya, Konya, Kayseri, Sivas és természetesen Isztambul szimbolikus épületein is megtalálhatók.

Ezek a minták művészi módon tükrözik a hiedelmeket, a világnézeteket, az életmódot, az emberek felfogását a múltról és a jelenről, így a çinikészítés hozzájárul a múlt és a jelen közötti kulturális kötelék erősítéséhez, valamint a kulturális folytonosság és identitásérzék átadásához a jövő nemzedéke számára.

A porcelánkészítés művészete 2016-ban került fel az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Forrás: aregem.ktb.gov.tr

Kollár Kata – Türkinfo