Megéltem a török románcot: „A féltékenység komoly dolog náluk?” II. rész

ELVIRA története számos olyan kérdést hordoz magában, amellyel mindannyian szembesülünk, ha tervezni kezdünk egy török férfival. A kulturális különbségekből adódó nézeteltérések sok félreértéshez vezethetnek, de ha a kapcsolat komolyra fordul, az egyik legégetőbb kérdés, amit meg kell válaszolni, a hol. Hol éljünk? A beszélgetésünk végén azt is megtudtam, hogy az a földöntúli sugárzás, ami Elvirából árad, nem a véletlen műve 🙂

„Menni vagy maradni?”

A 2014-es évet folyamatos utazgatással töltöttem, Budapest–Izmir, később Budapest–Isztambul között, ez átnyúlt 2015 tavaszába.

Gyomorbizsergető érzés volt útra kelni, arra várva, hogy újra magamba szívhatom a hangulatot, a kavalkádot, a sokszínűséget. Összesen nyolcszor jártam kint, és amikor itthon, Magyarországon voltam, mindig elkapott a vágy, hogy újra mehessek, és érezzem az ottani bizsergést.

Mindig nagyon rövid ideig voltunk együtt, egy találkozás kb. 2-3 hétig tartott. A munkából sem tudtam elszabadulni, ezért úgy oldottam meg, hogy kintről is dolgoztam, ez szerencsére működött a pozícióm miatt.

Haragudtam Erayra, amikor haza kellett jönnöm, mert maradni szerettem volna. Ő azonban hajthatatlan volt az életünkkel kapcsolatban, azt mondta, itt fogunk Európában élni.

„Dühös voltam, nagyon sokáig dühös voltam, mert szerettem volna kiköltözni, aztán nem is tudom, pontosan mikor, de eljött az a pont, hogy nem vágyakoztam annyira, nem kívántam az itteni életem feladni és egy új országba menni.”

Szépen lassan beláttam, hogy egy hirtelen jött fellángolás volt, és jó, hogy utánajártam és feleszméltem: tulajdonképpen én nagyon szeretem a kis hazánkat, és jól érzem magam itt, ahol vagyok. Úgy éreztem, hogy Törökország csodálatos, mesebeli hely, ahová szívesen, örömmel utazom, ismerkedem a kultúrával, az emberekkel, de valójában az életem itt van, Magyarországon.

A családdal először tavaly találkoztam Isztambulban, ideges voltam, hogyan fogadnak majd, megfelelek-e az elvárásoknak, és mit kell tennem, hogy megfeleljek. De minden nagyon könnyen és problémamentesen ment. Modern felfogású emberek, nem mutatták, hogy kifogásuk lenne egy európai nő ellen, barátságosak, figyelmesek voltak velem. A nyelvi nehézségek sem okoztak problémát, kérdeztem, mutogattam, próbáltam megértetni magam, hisz angolul csak a család egyik része beszélt.

Változtatni kell

2015 év elején éreztem, hogy elegem lett abból, hogy mindig csak én kelek útra, Eray pedig nem. Ő mindig megmagyarázta ezt valamivel, hogy hosszú és bonyodalmas procedúra elintézni a vízumot, de persze el fogja, csak nem megy olyan gyorsan.

„Egy ideig – hosszú ideig – türelmes voltam, de láttam, hogy ez az egész borzasztó kényelmes: házhoz jön a nő.”

Gondoltam, hogy így nem fog változás történni. 2015 tavaszán azt mondtam, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy eljöttem, ha ő úgy érzi, hogy nem szeretné, hogy ott éljünk, akkor neki is meg kell tenni a szükséges lépéseket.

Nos, valóban nem mentem.

Arra gondoltam, ha nem vágyik a törökországi közös életünkre, viszont azért sem tesz, hogy Magyarországra eljöjjön, akkor minek is vagyunk együtt? Meg fog ez változni? Igen, sok beszélgetés, veszekedés árán, de megváltozott. Sikerült elintézni a papírokat, és nyáron turistavízummal jött Magyarországra. Valóban nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy ez sikerüljön, egy hátizsáknyi papír biztosan.

Nagy döntést hoztunk

Ebben az évben utoljára augusztusban mentem Törökországba, és egy nyaralás alkalmával Eray megkérte a kezem. Nagyon megható volt, boldog voltam! Szeptemberben újra jött, és elkezdtük intézni a házasságkötéshez szükséges papírmunkát, ami kb. 1,5 hónapba telt. Sikerült, megszenvedtünk érte. 2015. november 7-én egybekeltünk.

A két év tapasztalatai

Ez alatt a két év alatt sok minden tapasztaltam, átéltem, érzékeltem a török kultúráról, nőkről és férfiakról.

Sokszor elgondolkodtam, hogy miben más, avagy tényleg más-e egy török és egy magyar férfi, mi a különbség közöttük.

Nos, igazán most látok bele az egészbe, hisz együtt élünk Erayjal, azelőtt nem tudtam volna véleményt alkotni.

Az biztos, hogy két ember valóban csak lakva ismeri meg egymást. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy kössék össze az életüket, ha csak együttlakás szintjén is, de próbálják ki, működik-e együtt, és hogyan tudják megoldani a mindennapi gondokat.

Ez fontos, mert ezután hozhatnak meg nagyobb döntéseket, amelyek kihatással lesznek az egész életükre.

Ne tartsd magadban!

Azt gondolom, hogy a török férfiak szenvedélyesek, tüzesek, csendesek, ugyanakkor kiabálnak, és szeretik kiszolgáltatni magukat 🙂 Ez azt jelenti, hogy az ételt melegítve, tálalva szeretik elfogyasztani, és időnként nagyon kényelmesek. Számomra ez nem zavaró, szívesen megteszem. Ha úgy érzem, hogy túlzásba viszi, akkor annak mindig hangot adok.

„Semmit nem szabad szó nélkül hagyni, ami zavaró, mindent el kell mondani, megpróbálni megbeszélni, és akár többször is elismételni.”

Nem találok ebben kivetnivalót, ezt csinálom folyamatosan: érvényesíteni próbálom az én akaratom. De érzem, hogy mint nő nem fogok és nem is akarok felülkerekedni a páromon.

Tisztában vagyok azzal, hogy nekem mint nőnek milyen szerepem van a háztartásban, és hogy mi az én dolgom. A férjemnek pedig elmondom, hogy neki mi a dolga. Ez fontosnak tartom, és emlékeztetem őt mindig rá, hisz én is ebben a szemléletben teszem a napi teendőimet. Úgy érzem, nehezen éli meg, ha elmondom neki, mit és hogyan szeretnék, de nem adom fel, és mindig megteszem, mert remélem, hogy egy napon nem lesz szükséges ezt újra elismételni. Mivel itt élünk, Magyarországon, a női és férfi kapcsolatok is másképpen működnek.

És valóban, miért?

Egy nap megkérdezte tőlem, miért érzi azt, hogy a baráti társaságban a nők folyamatosan kontrollálni próbálják a férfiakat, miért erősebbek a nők, mint a férfiak, vagy legalábbis ezt mutatják? Nos, nem tudtam tiszta választ adni. Miért van ez így? Abban megállapodtunk, hogy van, aki biztosan ezt az életformát kedveli. Vannak férfiak, akik irányításra szorulnak, és szívesen fogadják. Több ok nem jutott eszembe. Valóban ilyen világot élünk, ilyen az élet Magyarországon? Tele erős nőkkel és gyengébb férfiakkal?

Összecsiszolódunk

Sok vita, veszekedés és kiabálás van a hátunk mögött. Nem minden nap, de hetente többször biztosan. Ez a csiszolódási időszak. Én is elég erős egyéniségnek tartom magam, Eray pedig magányos farkasként élte életét hosszú évekig, majd otthon anyuka főztjét és teljes kiszolgálását élvezte.

„Elmondtam neki, hogy nem leszek mama sem most, sem később. Nem akarom ezt a szerepet.”

Érzékeny lelkűnek, megértőnek és olyan embernek ismerem a férjem, akivel mindenféle női dologról is tudok beszélgetni. Minden apró kis pletykát meg tudok vele vitatni, pl. ha nézeteltérés van a barátnőim között.

És tovább csiszolódunk…

Először mentünk fodrászhoz Magyarországon, vonakodott, hogy az egyik kedves barátnőm fogja levágni a haját. Azóta örömmel jön velem és fodrászkodik. Azt hiszem, egy furcsaságot kihúztunk a listáról, már nem is furcsaság többé. Elárulhatom, van még jó pár. Például, hogy nem tudom jól elkészíteni a rizst. Ezt még meg kell tanulnom. De a finom ayran receptjét már kikísérleteztük, elég hozzá egy üveges ivójoghurt a Lidlből. Túlvagyunk a karácsonyi vásáron is, nagyon tetszett neki, mert eddig csak tévében látta.

A török férfiakat családcentrikusnak gondolom. Védik a nőt és a családot.

Mi egyformán megadjuk egymásnak a szükséges mozgásteret, tehát nem volt probléma, amikor átmentem egy kávéra a barátnőmhöz, vagy a céges karácsonyi bulin időztem. Ebből soha nincs vitánk.

Abból sem, hogy fontos, hogy beszélje a magyar nyelvet, ha már itt élünk. Nyelvtanfolyamra jár, néha káromkodik és szentségel, de aztán újra és újra nekiveselkedik. Most a legújabb hobbijának él: barkácsol, fúr, farag, már egy cipős szekrényt elkészített, és egy szekrényt is ígért a születendő babánk szobájába 🙂

Ígéret? Ezzel van némi problémám, nálam nagyobb a súlya, mint nála. A török emberek szeretnek ígérni, de betartani nem mindig sikerül 🙂

A következő kritikus pont az életünkben a munkavállalás lesz, mert Eray már most válogatós, és fenntartásai vannak. Még dolgoznom kell rajta, hogy zökkenőmentes legyen, ebben feltétlenül kérem a ti segítségeteket néhány jó tanáccsal!

Azóta hozzám is eljutott az örömhír, Elvira egészséges gyermeknek adott életet, sok boldogságot és egészséget kívánunk az egész családnak!

Segítsük megválaszolni a kérdéseit: hogyan tud egy török férfi a legkönnyebben beilleszkedni a magyarországi mindennapokba? Milyen nehézségek várnak majd rá, mi az, amire fel lehet készülni, és mi az, amivel meg kell majd küzdeni?

K. Tengeri Dalma – Türkinfo