![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Alig zárult le a hétéves háború, már 1763-ban újabb trón megürültével újabb „örökösödési” küzdelem indult meg, és vonta maga után a következő háborút. Az év október 5-én elhúnyt ugyanis az a III. Ágost lengyel király, aki ll. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem is volt.
Míg választófejedelemségében a törvényes öröklési rendnek megfelelően uralomra lépett fia, Frigyes Krisztián, majd a választófejedelmi széket elfoglalta 1763. december 17-i váratlan halála után az ő fia, a még kiskorú III. Frigyes Ágost, (akinek nevében régensként Xavér herceg, az elhunyt Frigyes Krisztián öccse gyakorolta a hatalmat), a lengyelországi szász trónigényeket III. Ágost király halálát követően egyáltalán nem sikerült érvényesíteni. A lengyel rendek ugyanis végképpen nem tudtak megegyezni, kit is válasszanak meg új királynak. Ez lehetőséget nyújtott az orosz diplomáciának, hogy érvényesítse befolyását.
Még inkább ebbe az irányba hatott az 1764. április 11-i orosz-porosz egyezmény, amely nemcsak kölcsönös garanciát nyújtott a másik felségterületével kapcsolatosan, hanem együttes eljárást írt elő a lengyel és a svéd kérdésben. Vagyis I I. Katalin cárnő szabad kezet kapott I I. Frigyes királytól, hogy lengyel királlyá választassa kegyencét és a kortársi jólértesültség szerint kedvesét, aki évekig a cári udvarban mellette élt : Poniatowski Szaniszló herceget. A trónraemelés azután 1764. szeptember 7-én, a szó szoros értelmében az orosz szuronyok árnyékában, minden politikai ellenfél távoltartásával és eltávolításával, a szejmben az oroszpárti lengyel nemesség szavazatával megtörtént. Bár 1765. október 6-án III. Frigyes Ágost szász választófejedelem nevében Xavér régensherceg az orosz és porosz nyomás hatására örökre lemondott a lengyelországi trónigényről, Európa többi hatalmasai nem tértek napirendre e kérdés fölött.
A kor szellemének megfelelően az orosz befolyás európai térnyerésének ellensúlyozására törekvő francia diplomácia kezdettől támogatást nyújtott a lengyel Hazafias Konföderáció elnevezésű oroszellenes csoportosulásnak. Amint azután 1768-ban a podóliai Bar városában új oroszellenes hatalmi központ, az e város után elnevezett Bari Konföderáció megkezdte a fegyveres küzdelmet, a francia diplomácia belehajtotta az Oszmán Birodalmat egy új oroszellenes háborúba. Ez a felkelő lengyelek üldözése során a szomszédos oszmán felségterületre való állítólagos orosz behatolás ürügyén a szultán hadüzenetével még ugyancsak 1768-ban kitört. III. Musztafa hadereje azonban nem tudott teret nyerni II. Katalin hadseregével szemben. Sőt a következő esztendőben az orosz hadaknak sikerült betörniük az Oszmán Birodalom részét képező Havasalföldre, és egészen Bukarestig előrenyomulniuk.