Török lakodalmas szokások – Bartha Júlia

Leánybúcsú (Kina gecesi)

Agilcik faluban pénteken, a zászlók kitűzésével kezdődik a lakodalom. A lakodalmas jelképeket a vőlegény, vagy annak testvére tűzi ki. Az első napon elkészítik a lakodalmas ételeket. Cubukban (félnomád falu) szakácsot hívnak a főzéshez. Máshol rendszerint a rokonság tapasztalt, ügyesen főző asszonyai vállalják a násznép ellátását.

A lakodalmas jelképeknek, úgy, mint a zászlóknak a nomádok hagyományvilágában maradt meg a különös jelentősége. A Honamli yörüköknél is a lakodalmas zászló kitűzésével veszi kezdetét a lakodalom. Három ágú botra hagymát és almát (termékenységi szimbólumok) valamint vörös szalagot kötnek, s voltaképpen ez a lakodalmas zászló. Két zászlót használnak, a másik a félholdas nemzeti lobogó.

A hagymás-almás lakodalmas jelkép mindig az események irányítójának, a lakodalmas gazdának a kezében van, egy percre sem teheti le, mert különben ellopják és csak tetemes váltságdíj ellenében kaphatja vissza. Ha eltűnik a zászló, nem folytatódhat a lagzi. Ha valaki betette a lábát a lakodalmas sátorba, három napig onnan el nem mehet. A harmadik nap elteltével, a zászlótartóval az élen, elindul a lakodalmas menet. Amint célba érnek, leszállnak a lóról a sátor fő sarkába, a feldíszített helyre ülnek. Ha van olyan, aki későn érkezik, várja valaki és a helyére kíséri. (Hívás nélkül a nomádokhoz kiváltképp nem illik vendégségbe menni. A hívatlan vendéget a sátor legtávolabbi sarkába ültetik.)

A vendégek megérkezésével tüzet gyújtanak és kezdődik a szórakozás. Mindenki nem vehet részt a lakodalmon, ezért a távolmaradóknak másfajta szórakozási alkalmat teremtenek, pl. bírkózóversenyt , vagy vaddisznóölő versenyt rendeznek, ahol más törzsből valókkal mérik össze az erejüket. (Tanyildiz, Ali, Honamli yörükleri. Isparta, 1990.117.)

Agilcik falu bizonyos értelemben modellértékű a lakodalmas szokásokat illetően, más faluban, a helyi szokáscselekmények színezik a képet. Szombaton tartják a leánybúcsút, amire ajándékokat kap a leendő menyasszony.

Az eseményt rendszerint a hamamban tartják. A török fürdő a közösségi élet színtere. Itt történnek a nők számára igazán fontos dolgok. Felkészítés a házaséletre, felvilágosítás. Itt hallhatók a gyermeknevelésre vonatkozó tanácsok és egyéb, az élet nagy dolgaira vonatkozó javaslatok.

A leánybúcsú során a leendő menyasszony számára nagyon fontos esemény. Ekkor lép át életének abba szakaszában, amelyben már más feladatot más feladatot kell ellátnia, legfőképpen a gyermeknevelés nem könnyű, de annál szebb dolgát. A lánybúcsú fénypontja a rituális mosakodás, amikor is hennával (Lawsonia inermis, rituális növény, aminek rontáselhárító szerepet tulajdonítanak) kenik meg a tenyerét, lábát, mellét, szeméremtestét. Ezért is mondják a lánybúcsú ünnepére, hogy a henna éjjele (kina gecesi).

A hennát először a dzsámiba, majd zurna és dob kíséretében a lány házához viszik, onnan az ünnepség színhelyére. A rituális mosakodás előtt gyertyát gyújtanak, jobbról egy hajadon lány, balról egy boldog házasságban élő asszony közrefogja a menyasszonyt. A porrá őrölt hennából és vízből készült masszával a vőlegény családjából való nagy tiszteletnek örvendő nő festi meg, a már említett módon, miközben szép menyasszonysiratókat énekelnek a barátnői.

A menyasszonysiratók a népköltészet gyöngyszemei. Arról szólnak, hogy a lány elhagyja a biztonságot jelentő fészket, a szülői házat. Némely sirató témája a beteljesületlen szerelem, a keserű sors, amolyan szomorú búcsú a leányélettől. Az egész ünnepség azonban inkább vidám, hiszen a házasság fontos lépés a leány életében, és ez az, amit minden nő szeretne. A henna éjjelét követően tisztán áll az új élet kapujában. Ez az az éjszaka, amikor még utoljára ő áll a középpontban, neki, érte szól a zene.

A leánybúcsúval rendszerint egy időben tartják, a legénybúcsút, amikor is a legényt az abdest (rituális mosakodás után) szintén hennával festik meg.

Termékenységvarázslás

A lakodalmas eseménysor bővelkedik a termékenységvarázslásban. Az oldás és kötés az anatóliai néphit alapja. Az iszlám gondolkodás szerint a szerelem lényege a legteljesebb egység a két nem között, testi és lelki értelemben egyaránt. A szexuális érintkezés minden formáját megengedhetőnek tartja, kivéve annak anális módját.

A potencia, a szexuális késztetés sokkal fontosabb része a török kultúrának, mint azt a felületes szemlélő gondolná. Az afrodiziákumok (serkentők, aljzószerek) egész sorát tartja számon a népi növényismeret. A legtöbb gyógynövényről azt is tudják, hogy szaporítja a magot, vagy éppen vitamintartalmánál fogva serkenti a vérkeringést, növeli az általános erőnlétet. Nem véletlen, hogy az Ezogelin corbasi a menyasszonyleves vöröslencséből, zöldségekkel, főleg zellerrel, mentával citromlével készül. A lencse vas-és cinktartalma vértisztító és vérszaporító hatású, a zeller méregtelenítő hatása tudott, a cinkről pedig közismert (a középkori alkimisták fedezték fel, amikor az életvizét, a vágy serkentőjét keresték), hogy fokozza a tesztoszteron-termelést, tehát stimulálja a férfi nemi hormonokat.

Más növényekről is tudják, így a borsmentáról, édeskömény, fagyöngy, fahéj, ginseng, koriander, petrezselyem, sáfrány, szegfűszegről, zöld ánizsmagról, vaniliáról, hogy sok szeretőt tett naggyá.

De nemcsak a férfiak ilyetén növényismerete gazdag, hanem az asszonyoké is, azzal a különbséggel, hogy ők a gyógyhatáson túl a legtöbb növénynek mágikus hatást is tulajdonítanak. Belső-Anatóliában a kakukkfű virágját a gyermeket akaró asszonyok a méhük fölött hordják.

A mastix-fa (Pistacia lentiscus, sakiz agaci, menevis, sakizlak) már a középkorban is kedvelt növénye volt az ültetvényeknek. Aljzószerként úgy használják, hogy porrá tört levelét mézzel keverik. (Yildiz, Ramazan, 1988.222.) A borsmentát (Menthae piperita- náne ) Kelet-Anatóliában Erzurum vidékén termékenységfokozó növényként tartják számon, teáját fogyasztják. Bergama környékén hatásos háziszer a fehérüröm (Artemisia absintium- pelin otu, peryavsam, poyavsam ) főzete és a kosbor (Salep tuber) gumója, mert növeli a szexuális aktivitást. (Yildiz Ramazan, 1988.426.)

A népi gyógyászat kedvelt növényeként ismert csalán (Urtica diorica,- isirgan otu) leveleit összevagdalva tejjel fogyasztják, mert fokozza a nemzőszervek működését. Ordu környékén a gyermeket akaró asszonyt csalán, kakukkfű, és fokhagyma gőzére ültetik.(Acipayamli, Orhan, 1974.16.) Bergama vidékén az ánizs (Pimpinella ánisum- anason) a férfinép kedvence, fokozza az erőnlétet. (A belőle főzött pálinka, a raki meghozza a kedvet is.)

Nászmenet

A lakodalmas eseménysor egyik leglátványosabb eseménye a lakodalmas menet vonulása. A menetnek rendje van, meghatározott helye van a jengéknek (sógornők), a szülőknek és barátoknak. A menyasszonnyal együtt viszik a hozományát is, amit az előre elkészített szobában helyeznek el, ahol meg lehet tekinteni.( Gazi Arslan, BT.63.1993.93.) Vasárnap viszik a menyasszonyt. Korábban csütörtökön vitték az új otthonába, de a munkanapok miatt ez a szokás is megváltozott. A lakodalmak ideje lerövidült.

A nomádok lakodalmas menete sok szép archaikumot megőrzött. A menyasszonyt felékesítik, madártollas sarut húznak a lábára, az arcát is lefátyolozzák. A lovat, amire ültetik nagyon gondosan választják ki, ugyanis, ha makrancos lenne és ugrándozna, rossz előjel lenne a házasságra.

Gyönyörúen feldíszítik a lovat. A legdíszesebb nyeregbe ültetik a lányt. Mielőtt elindulnak, körbefuttatják a lovat, amin a menyasszony fog lovagolni, majd útra kelnek. A lakodalmat irányító gazda hangosan kikiabálja, hogy felkészült a menyasszony, hangos énekléssel, lövöldözéssel búcsúztatják. Apja kíséri el és adja át a vőlegénynek. (Tanyildiz, Ali, 1990.115-116.)

A menyasszonyt azok a barátnői öltöztetik, akik a leánybúcsún egész éjjel vele voltak. Fejére vörös fátylat tesznek. (Ayse Yildirim, BT.212.2001.90-95.) Kelet-Anatóliában, Erzurumban szokás, hogy a leánybúcsút a lakodalmas gazda, a sagdic házánál tartják és innen indul a nászmenet a vőlegény házához. Befogadás Amint megérkeztek, a menyasszony a befogadó szülőknek kezet csókol és a vendégfogadásra kijelölt szobában a fal mellé állítják, ott várja idős nőrokonai társaságában, hogy az érdeklődő szomszédok felhajtván a fátylát, megtekinthessék az arcát. Itt ekkor szokás átadni az ajándékokat is, ami általában értékesebb állat, pl. tehén, vagy házieszközök.(Basar, Zeki, Erzurumda tibbi ve mistik folklor arastirmalari, Ankara, 1972.15)

A Honamli nomádoknál a nászmenet megérkezésekor a menyasszony addig nem száll le a lóról, amíg az após és az anyós erre engedélyt nem ad. A befogadás jeléül az após néhány állatot, juhot, kecskét ajándékoz a menyasszonynak. Amint leszáll, hagymával és almával dobják meg, amit nem szabad elkapnia. Amint leszáll a menyasszony a lóról, puskalövések tudatják, hogy megtörtént a befogadás. (Tanyildiz, Ali, Honamli yörükleri, Isparta, 1990.117.)

Nászéjszaka (Gerdek gecesi)

A nászéjszaka elhálásával történik a házasság végleges megpecsételése. A Korán, az iszlám szent könyve a házasságba átélhető szerelmi gyönyörökre buzdítanak, elvetik a nemiségnek a földi örömökből való száműzését. A hit és a nemiség összefonódásáról így szól: Mikor egy férfi hitvesére néz, s az visszanéz reá, Allah kegyelemmel tekint rájuk. Mikor megfogják Egymás kezét, bűneik ujjaik között távoznak. Mikor Együtt hálnak, angyalok állják körül őket a földtől a Mennyboltig. A kéj és a vágy olyan szépek, mint a Hegyek. Ha a feleség viselős lesz, jutalma annyi, mint Mint a böjtté, az imáé és a szent háborúé együtt. (Léderer György fordítása. Muhammad An-Nefzawi, 1983.9.)

A nászéj az előre elkészített, feldíszített szobában történik. A menyasszony kint várakozik amíg a szobát, a nászágyat a vőlegény rokonai elkészítik. A menyasszonyt jenge kíséri a nászi szobába, a vőlegény a barátai viszik a párjához.

A nászéjszakát számtalan hiedelem veszi körül. Necatiye faluban szegfűszeget tesznek a szoba sarkaiba, hogy távol tartsa az ártó szellemeket, megvédje a frigyet. A legfontosabb kívánság a termékenység, ezért mindenféle praktikát bevetnek, hogy a frigyből mihamarabb utód szülessen, s azért is, mert a fiatalok négyszemközt intim környezetben általában először találkoznak, s rá kell hangolódniuk az elkövetkezendő együttlétre. Mindenki jó tanáccsal látja el őket.

A legényt először a dzsámiba viszi a hodzsa, hogy feloldja az esetleges rontás ellen, nehogy impotensnek bizonyuljon. Susuz faluban a nászéjszaka előtt a legény a szomszédban várakozik, majd a barátai kísérik át a nász-szobába. (Yildirim, Ayse, BT.212.2001.125-126.) A nagy várakozás olykor olyan tehertétel a fiatalemberen, s bizony gyakran előfordul az átmeneti tehetetlenség, ami alól ismét egy tekintélyes hodzsa megpillantása oldhatja fel.

Sok helyen szokás hallgatózni is az ajtó előtt, nehogy a születendő gyermek süket legyen.

A lepedő felmutatásának szokása egész Anatóliában jellemző. A lepedő felmutatásával mindenki számára bebizonyosodik, hogy a menyasszony szűz volt, a vőlegény is megtette a tőle telhetőt, így mindenki nyugodtan múlathat, majd hazamehet. A nászéjszaka után a menyasszony kezet csókol az anyósának és az apósának, s ezzel a befogadása megtörtént. (Ayse Yildirim, BT.212.2001.96.)

Susuz faluban szokás, hogy a vőlegény a nászéjszaka után aranyat tesz a párna alá Este felé az imám, vagy valamelyik köztiszteletben álló rokon megtöri a jegyességet és sor kerül a nikáh-ra, a frigy elhálásának szentesítése. A szertartáson a vőlegényen és a menyasszonyon, valamint azok szülein kívül, csak a két tanú vehet részt. A hodzsa háromszor megkérdezi a feleket, hogy elfogadják-e egymást férjül és feleségül. Háromszor kell igent mondani. A tanukat is ugyanúgy háromszor kérdezi, hogy jelenlétükkel egyetértésüket adják-e a házassághoz. A szokásrendben nagyobb hangsúlyt kap a vallási szertartás.

Az alkotmányos jog nem fogadja el a nikáht, ezért a köztársaság törvényei szerint, polgári házasságkötésre is kötelezi a feleket. A polgári esküvő nagyon szerényen zajlik a falvakban. Nem is öltöznek menyasszonyi ruhába, csupán csak ünneplőbe és a két tanú valamint a szülők jelenlétében zajlik a szertartás.

Lakodalmas tisztségviselők

Követ

A lánykérés idején jut szerephez, azután nincs feladata. Rendszerint ő puhatolja ki a lányos család szándékát, majd nyíltan megkéri az eladó lány kezét a vőlegény számára.

Sagdic

A lakodalmas gazda, aki felügyeli, koordinálja az eseményeket. Mindennek tudja a helyét, idejét. Valóságos irányító. Az ő kiválasztásával kezdődik a lakodalom tervezése. A vőlegény választja, neki segít a lebonyolításban. Rendszerint a fiatal házasok közül, leginkább a vőlegény közeli barátja jöhet számításba. Ankara körzetében, csupán egyetlen faluban, Ocak faluban szokás a kirve (keresztkoma-féle) fiát megkérni lakodalmas gazdának. (Kanbur, Esra, BT. 177.2000.87.)

A lakodalom során el sem mozdulhat a vőlegény és a menyasszony mellől. A vőlegény házánál irányítja az eseményeket, mert a fontosabb történések ott zajlanak. A sagdic fogadja a vendégeket, a jó kívánságokat tolmácsolja. Amikor a nászmenet vonul, viszik a menyasszonyt, szokás az út elkötése. Ilyenkor a bahsist, ami ára a feloldásnak, a sagdic fizeti. Egin faluban a vőlegény szokás ilyenkor elrabolni, a sagdic kötelessége őt kiváltani.

Általában férfi a lakodalmas gazda, de lehet nő is. Fő, hogy rátermett, jó szónok legyen. Agilcik faluban két lakodalmas gazda teszi a dolgát. Egy gyermek-sagdic, aki a vőlegénynek közeli rokona közül kerül ki és a nagy-sagdic, akit a menyasszony választ ki a vőlegénye baráti társaságából. (Yildirim, Ayse, BT.212.2001.89.)

Yenge

A menyasszony mellett nincs más segítség, csak a yenge, a sógornő. Ő készíti fel a nászéjszakára, őrzi a menyasszonyláda kulcsát, készíti a nászágyat és jó tanácsokkal látja el a menyasszonyt.

A lakodalmas szokásrendet átörökítő rítus biztosítja az emberi élet újabb szép és termékeny szakaszának átmenetét. Felkészíti a fiatalt és a környezetét is az új helyzet elfogadására. A társadalmi sztereotípiának megfelelően rendezi a sorokat, hogy az élet az ünnepi aktust követően újra a megszokott módon menjen tovább. A legszebb ez, az emberélet fordulóinak sorában.

Bartha Júlia