Hát először is nem könnyű menyasszonynak lenni, fárasztó meló az egyszer tuti.
Lagzi előtti napra összebeszélünk a csajokkal hogy leánybúcsú jelleggel elmegyünk egy közös hamamozásra. Amit szép lassan kezdett lemondani mindenki.
Már el is keseredtem, hogy megbeszéljūk azt eltűnik mindenki. Közben anyósék bejelentették, hogy egy ilyen tradicionális kına gecesit (lánybúcsú) akarnak tartani török módra hennával meg sirató tánccal, amitől frászt kaptam. Csak a török fürdő lett volna, amivel megmenekülhettem volna, de ugye lemondta mindenki, igy húztam a szám de belementem….
Délután jött anyós az egyik rokonnal bekeverni a hennát és már akkor elkezdtek énekelni. A családom nem látott még ilyet, mert Magyarországon egy lánybúcsú teljesen mást jelent. Nagyon meglepődtek, de érdeklődve figyelték az eseményeket, hozzáteszem velem együtt. Estére a szomszédok, sőt az egész apartmanban akik laktak, meghívást nyertek. Mikor már leültettek minket egymás mellé a szobába, hogy kezdik a “buli”, akkor csengettek és a legtöbb magyar barátnőm egyszerre ott volt. Hát annyira megörültem, hogy még pityeregtem is egy kicsit. Majd kiderült, hogy egy összeesküvésbe cseppentem bele. Titokban szervezkedtek a férjemmel egyetemben és senki nem árult el semmit. De nagyot ütött, az tény. Jól esett, hogy így megleptek. Majd mikor a vendégek elszivárogtak, jöttek a magyar zenék meg a pálinka. Fél háromig mulattunk…
Másnap következett a lagzi előkészületei. Már kb. délben elegem volt. A hajamat egy itteni fodrász csinálta, aminek a díja benne volt a szalon árában. Jól összevesztünk vele, majd a saját fodrászomnál kötöttem ki, hogy csináljon vele valamit. Hajam letudva, majd jött Kinga barátnöm sminkelni, ezt már nem is mertem törökre bizni. Közben Kadir elment feldíszítettni az autót. Szépen lassan alakulgattak a dolgok… 3-kor mentünk fotózásra. A cipő törte a lábam, a menyasszonyi ruha nehéz és kényelmetlen volt. Nem sorolom tovább. Majd hazajöttünk megpihenni egy kicsit. Szerintem nem sok menyasszony mondhatja el, de pacal levest ettem majd disznósajtot, csak hogy jó legyen, leöblítve egy kis pálinkával.
Este 7-kor nyitották a szalon kapuit, a család előrement fogadni a vendégeket. Kettesben maradtunk egy kicsit. Kérdezi Kadir, hogy izgulok? Mondom, hát igen. Kérdezem: és ő? Persze, hogy nem izgul, hangzott a válasz. De mikor az első tánc volt, úgy remegett szegény, mint a kocsonya.
turkiyelara.blogspot.hu