Török kőfaragványok az iszlám világban

A figurális síremlékekhez és emlékkövekhez a török halottkultusz az iszlám átvétele után is ragaszkodott. A sztyeppi kőszobrok és az anatóliai-kaukázusi faragott sírkövek művészettörténeti összefüggései feltáratlanok; azonban látható, hogy az alakábrázolás elve a muszlim sírkőformátumhoz idomulva továbbélt a törökség keleti csoportjaiban. Sőt, nem korlátozódott a török etnikumhoz vagy a muszlim valláshoz, hiszen grúz és örmény temetőkben is megtalálható.

Formájuk szerint álló vagy fekvő sírkövek lehetnek: utóbbiak szorosabban kötődnek az iszlám világ elterjedt szabványához; míg az oszlopszerű típus archaikusabb, és átstilizálódva az oszmán sírkőfaragáshoz vezet. Díszítési szempontból ugyancsak két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe térszobrok tartoznak; a másik relief-faragású kőtömböket tartalmaz. Előfordul, hogy keverten vannak jelen a temetőkben, bár egyes vidékeknek megvannak a saját jellegzetességei. Érdekes, társadalomtörténeti vizsgálatokat igénylő jelenség az egyetlen temető állományán belüli nagyobb formai eltérés: kik kedvelték egyik vagy másik formát, és vajon miért?

A cikk folytatás >>>

gepeskonyv.btk.elte.hu