Thökölytől a szír határig – utazás Törökország mélyére

A félreismert Törökország és a magyar emigrációk: tovább kalandoznak Anatóliában a magyar utazók.

Thököly Imre: kevés nála megosztóbb figurája van a magyar történelemnek. Harcolt a török és a Habsburg ellen, de mellettük is. Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, a „kuruc király”, II. Rákóczi Ferenc nevelőapja. Emigrációjáról azonban nagyon kevés szó esik, arról pedig végképp kevés, hogy a Fenerbahçe egyik részvényese, Magyarország tiszteletbeli konzulja, Alpaslan Kaya tartja életben Thököly izmiti házát. Amíg tudjátok, csodáljátok meg – ki tudja, mikor építik be oda is a következő plázát.

Utólag nehéz megmondani, hogy az öt nyelven prímán beszélő Alpaslan miért pont törökül adott nekünk interjút, pontosabban fejtágítást a magyar-török történelemről, de nem szpojlerezünk tovább. Megindultunk inkább Ankarának, az új török fővárosnak.

Miközben az üzbég, török, és iráni teherautókat kerülgettük a hullámvasútnak is beillő sztrádán, azon gondolkodtunk, mennyivel könnyebb az élete egy teherautó sofőrjének a Magyar Alföldön, mint itt. Ankara ugyanis 800 méterrel a tenger szintje fölött fekszik, így esetenként a 10%-os, hosszú percekig tartó emelkedők sem meglepőek. Sose láttunk még egyszerre ennyi küszködve izzadó szakállas, bajszos férfit, mint félúton Ankara felé.

„Ankara jobban védhető, mint Isztambul. Ezért lett a főváros.”

És ezt el is hisszük Emre Saralnak, elvégre viszonylag kevés magyarul beszélő török – újkoros – történészt ismerünk, aki mellesleg hobby-dj is, bár ez most nem tartozik szorosan ide.

Mindemellett Ankara építészetileg úgy viszonyul Isztambulhoz, mint Bukarest Budapesthez – bár ez övön aluli megjegyzés volt, Ankara történelme több ezer évre nyúlik vissza. Tehát aki Isztambul után érkezik Ankarába, nem kizárt, hogy csalódni fog; pedig kincsek itt is akadnak.

A városban járva-kelve nem lehet nem észrevenni az eddigiekhez képest is „erős” Atatürk-kultuszt a társasház méretű török zászlók társaságában. Könnyen azt hinnénk, hogy egy hollywoodi film díszletébe csöppentünk, pedig csak 2023-ban ünnepelték a Lausanne-i békeszerződés aláírásának 100. évfordulóját.

„Kemal Atatürk, a török nép atyja, mint látjátok, hatalmas tiszteletnek örvend, még most, sok évtizeddel a halála után is. Valóban sok mindent köszönhetünk neki. Mivel ő elsősorban katona volt és csak azután politikus, mindig előre gondolkodott. Isztambult sokkal könnyebb elfoglalni. Ezt a történelemből tudjuk. Ám a hegyekkel ölelt Ankara szinte bevehetetlen” – elemzi Emre az időszakot, amikor Kemal felrúgta a török trianoni szerződést (sèvres-i béke), és addig harcolt a britekkel, franciákkal, görögökkel, örményekkel, míg ki nem alakultak a mai határok – és kötöttek új békét Laussane-ban.

Folytatás

Forrás: mandiner.hu