Sultantepe, az asszír feliratos agyagtáblák lelőhelye

Sultantepe Anatólia délkeleti részén, Şanlıurfa tartományban található. A késő asszír időkből származik és néhány tudós úgy véli, hogy ezen a helyen állt Huzirina, az ókor egyik templomegyüttese.

Ami biztos, hogy a Sultantepe domb 50 méter magas és a bronz-, valamint a vaskorban itt egy település volt, melynek nyomai még ma is láthatók, bár a legkorábbi település maradványait még nem tárták fel a régészek. A feltárt részek közül a legismertebb i. e. 8-7. századból származik, amikor Mezopotámia északnyugati részén az asszírok uralkodtak. Az újasszír időkben a terület teljesen elnéptelenedett. Azok az írások, melyeket Sultantepében találtak, arra engednek következtetni, hogy a közeli Harrannal együtt i. e. 610-ben pusztult el, és feltehetően a szkíták és a babilóniaiak felelősek mindezért.

Az ezt követő időkben nem lakta senki, a következő település a görög és római időkben jött létre. A hellenisztikus korból származó lakóépületek maradványai megmaradtak, a római korban azonban az emberek csak a domb alján éltek.

A terület feltárása 1951-52-ben zajlott az Ankarai Régészeti Múzeum (a mai Anatóliai Civilizációk Múzeuma) és a múzeum brit régészeti intézetének régészeinek irányításával. A csapatot Seton Lloyd és Nuri Gökçe vezette. Az ásatások során több asszír templom maradványát sikerült beazonosítaniuk, mint Zababa (sasfejű óbabiloni hadisten), Baba (sumér anyaistennő), Istár (az istenek feleségét hívták így, de olykor a háború istennőjét is) és a sumér holdisten, Sin szentélyét. Ezen kívül egy masszív, bazalt oszlopokból álló hatalmas kapu maradványai is előkerültek, ami feltehetően a domb tetején állhatott, amely mögött a legfontosabb közintézmények voltak magas fallal körülvéve.

Kétségtelenül Sultantepe legfontosabb régészeti felfedezése azok az agyagtáblák, melyeken asszír írások olvashatók.

A teljes könyvtár közel 600 agyagtáblából áll, melyeket egy pap házának közelében találtak. Az írások egyebek mellett matematikai, gazdasági, orvosi és vallási szövegeket is tartalmaznak, ez utóbbiak között himnuszok, imák és jövendölések is olvashatók.

A kutatók a Gilgames-eposz nagyobb részét is megtalálták. A táblákon található írás azt jelzi, hogy az oktatás már akkor is hatékony volt.

Az agyagtáblák között ezen kívül még egy fontos volt, amelyen az Enúma elis (akkád nyelvű amorita teremtéseposz) azon hiányzó 40 sora olvasható, mely az asszír szövegből hiányzott.

A harmadik értékes lelet a The Righteous Sufferer (a mezopotámiai orvoslás egyfajta kézikönyve), mely sok hasonlóságot mutat Jób könyvével.

Sajnos azonban az 1950-es évek óta a régészeti feltárás abbamaradt, mert a görög és római korból származó leletek a domb alatt 7 méter mélyen lehetnek és ezek feltárása nagyon időigényes és nehézkes lenne.

Az az elmélet, hogy valaha itt állt Huzirina, még nem bizonyított. Ugyan az agyagtáblák feliratai ezt alátámasztják, másrészről azonban az asszír király krónikái szerint Huzirina egy napi járásra feküdt Nusaybintól, ezzel szemben Sultantepe 220 kilométerre van tőle.

A Sultantepében talált agyagtáblák ma az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumában tekinthetők meg.

1 of 4

Sultantepe dombja pedig olyan hely, ahol az ókori történelem szerelmesei találnak maguknak érdekességeket. Nincs sok látnivaló, bár az eróziónak köszönhetően felszínre kerültek az asszír bazaltoszlopok alapjai és a környéken kőszerszámokat, fazekakat és kisebb kődarabokat is találhatnak a szemfülesek szinte alig látható feliratokkal.

Forrás: turkisharcheonews.net

Kollár Kata – Türkinfo