Nagyon szép és kifejező lehet pár egyszerű szó.
A sorozat címe jó példa erre: Dogs of Berlin / Berlin’in köpekleri / Berin kopói.
Mindegy is melyik nyelven értelmezzük a kutya szót: jelenti magát a négylábú házőrzőt, ám jelentheti – átvitt értelemben – a bűnözőt is. A legkifejezőbb talán mégis a magyar nyelv, hiszen itt a kopó nyomozót is jelent.
Ez a film pontosan erről szól: nyomozókról és bűnözőkről, ha úgy tetszik kopókról és kutyákról.
A produkcióval kapcsolatban ez első mondat volt egyben az utolsó is, ahol azt a szót leírhattam: szép. A 18+ besorolását igen komolyan kell venni, mert egy olyan környezetbe és történetbe csöppenhetünk, melyet még felnőttként is gyomorszorító érzéssel párosítva nézhetünk végig.
A Netflix saját gyártású sorozatát 2018-ban láthatták először a nézők. A második olyan széria, amit a film gyártók Németországban, német színészekkel, német nyelven forgattak.
Miért írunk róla mégis egy török kultúrát ismertető oldalon? Nos, mert az egész eseménysor szorosan kapcsolódik a Berlinben élő török kisebbséghez.
Már az első percekben kiderül, hogy megöltek egy sztárfocistát, aki Németországban élő török családban nőtt fel, és a német válogatott kiemelt játékosa. A várakozások szerint rajta múlik, hogy a következő esti meccsen a német vagy a török válogatott győzedelmeskedhet-e. Illetve csak rajta múlt volna, de két nappal a meccs előtt meggyilkolták.
Így kezdődik az a történet, melyben a 10 epizód alatt találkozhatunk Berlin minden mocskával.
A szereplők pedig: a török zsaru, a kelet-német zsaru, a szerencsejátékos, a kétgyermekes, lecsúszott anya, aki szex-telefonokkal keres némi pénzt, a szintén kétgyermekes, ám gyönyörű családi házban élő anya, a családapa, a homoszexuális pár, a védelmi pénzt szedő török banda, és az egyik bandatag szeretője; a neonáci fiú, a testvére, és az anyja, a jugó maffiabanda vezére, a libanoni-török maffiabanda vezére, és a menyasszonya, a testvére, annak a szeretője; az érettségire készülő fiatal srác, a rapper, a focista, és a minden mocskot eltakarító csaj.
Szándékosan nem nevezem meg a fenti szerepköröket eljátszó színészeket, mert ezek egymástól nem feltétlenül elválasztható alakítások, hiszen a fent felsoroltak teljesen és nem elválaszthatóan összekeverednek, sőt bármely kombinációban előfordulhatnak. Röviden: soha nem tudhatjuk ki kicsoda valójában. Ember vagy kutya?
Az első epizód utolsó perceiben elhangzó monológ mondanivalóján pedig mindannyian elgondolkodhatunk. Ha pedig megnézik a sorozatot még inkább érteni fogják: egy kutya – sőt a kutyasétáltatás során a fűben hagyott végtermék is – több családot érintő bandaháború és kisebbségeket támadó neonáci tüntetés okozója lehet.
A kutyának nincs választása. A kutya leguggol szarni, és azt hiszi, döntött. A kérdés azonban: a kutyatulajdonos. Nem épp ugyanez a helyzet nála is? Vagy nálunk? Tényleg van választásunk, vagy születésünkkor minden eleve elrendeltetett? Egy adott időben és helyen megvan a helyünk a történetben? A társadalom, az ország, a hitrendszer, a vallás, a társadalmi osztály, a család, a klán, a DNS-szál. Beleszületünk a helyi törvényekbe, szabályokba, erkölcsi normákba. Milyen választásunk van? És vajon otthagyhatjuk-e azt az életet, amibe beleszülettünk?
Erdem Éva – Türkinfo