„Selymeim” – Énekesnők a nagyvilágból – interjú Palya Bea előadóművésszel

„Mint zenésznek és mint táncosnak is régóta, tán a méhben az anyám szívdobogására-hangolódás óta, soha nem szűnő vágyam, hogy a testemben, a hangomban lakó ritmust megismerjem, tökéletesítsem, kreatívan használjam.” – Palya Bea népdalénekes és előadóművész számos lemezzel, filmzenével; díjjal és zenei elismeréssel tett arról tanúbizonyságot, hogy a benne lakozó ritmus különlegessége meghódítja és lenyűgözi a közönségét.
Május 13-án, a „Selymeim” – Énekesnők a nagyvilágból sorozatban, Çiğdem Aslannal, az elmúlt évek egyik legnagyobb világzenei felfedezettjével, a kurd, örmény, görög és szefárd dalokat megszólaltató énekesővel lép fel a Müpában. Palya Bea művésznőt többek között arról is kérdeztük, hogyan került kapcsolatba a Çiğdem Aslan énekesnő által képviselt műfajjal.

Sokféle nép zenei örökségét közvetíted, több nyelven énekelsz. A török népzenével hogyan kerültél kapcsolatba?

Én még „kazettás” lány vagyok, az a generáció, aki még kazettán vadászta a számára szívhez szóló és tanulni vágyott dalokat. A török zenével is így voltam. Az első nagy ajándék, ami az ölembe hullott, Sipos János török népzenei gyűjtése, természetesen kazettán. Onnan tanultam meg az első dalokat, aztán jött a többi dallam, a digitális világgal egyre több és több török zenét hallgattam. De egy régi nagy kedvenc Erkan Ogur és a Gülün kokusu vardi című album, imádom, volt idő, amikor csak ezt hallgattam a gimiban.

Énekeltél már török közönség előtt Budapesten is a török napon, amit a Türkinfo szervezett. Hogyan emlékszel vissza erre a fellépésre?

Imádtam. Valahogy az él bennem, hogy a török emberek hasonlóan hallgatnak zenét, mint én, hasonló dolgokat hallanak szépnek, a díszített dallamokat, a nagy ívű dallamíveket, az izgalmas ritmusokat. Ezért amikor énekeltem azon a török napon – magyar és török repertoárt – akkor az volt bennem, hogy zeneileg mi egy család vagyunk, és hogy én itt egy kicsit otthon vagyok. Ezzel a biztonságos érzéssel bátran beleengedtem magam a dalokba, és azt éreztem, hogy a hallgatóság egyként lélegzik velem.

A tavalyi albumod, a Nő is nagyon színes, gondolat- és zenei világát tekintve egyaránt, de egyben nagyon modern is. A most induló koncertsorozatnak a „Selymeim” címet adtad. Mintha a nőiség metaforája lenne: erős és mégis lágy, simogató… úgy érzem, mintha most a nőiség ősibb, archaikusabb, életadó-megtartó erejéről lenne szó – és mintha ez mélyen érintene most téged. Így van?

Abszolút! Az anyaság csinálja azt velem, hogy a nőiségnek a mélyebb rétegeit is értem, érzem. De ez pont így vagy rendjén, ez a természet nagy trükkje velünk. És ez az egész trükk az élet felé irányul. Tehát ha egy nő az anyaságban ki tud teljesedni, ahogyan velem történik, az az életet szolgálja. De a nőiség annyi féle, és annyi szakasza van! Valahogy azt is el akartam énekelni a Nő albumon, és a készülő Tovább Nő is részben erről szól majd, hogy a nők sokfélék, sok szerepet képesek – jó értelemben – eljátszani, és hogy minden egyéni női sors számít, a történetünket érdemes egymással megosztani.

Sok a személyesség a dalaidban, a „Selymeim” koncert sorozat is nagyon bensőségesnek ígérkezik a beharangozó alapján. Mi a kapcsolatod ezekkel a művészekkel és a zenéjükkel, hogyan hatottak rád mint emberre és mint művészre?

Fontos nekem, hogy ezek a művészek nők. Ez kapcsolódik ahhoz a gondolathoz, amit a Hívlak téged című dalban a – Nő lemez kezdő számában – énekelek: az a tény, hogy életet tudunk adni, összekapcsol minket, nőket, osszuk meg egymással a saját mesénket, fogjuk egymás kezét, ez erősít minket. Egy nő egy másik nőnek rengeteget tud adni.

Továbbá nagyon fontos szerintem megérteni, megérezni, hogy mi a dolgom nőként a világban. A generációs lánc egy pontján állok, és nagyon fontos nekem, hogy a kislányomnak már egy könnyebb csomagot adjak tovább, hogy neki más legyen az élete.

Ez a gondolat volt bennem, amikor a Selymeim sorozat összeállt. E sorozathoz olyan énekesnőket kerestem, akik hatnak rám, akiket szívesen hallgatok, akik nagy énekesek kívül-belül. És akiket a magyar közönség még nem ismer. Abban bízom, hogy el tudom a hallgatókat hívni olyan világokba, ahol én ugyan járok sokat, de szeretném, ha még többen jönnének velem.

Zenehallgatóként és énekesként is nagyon izgalmas lesz a koncert, hiszen én magam is énekelek néhány dalt, de az est nagy része a meghívott vendégénekesé. Az ő szettjük végén lesz két duó, énekelünk közösen, ez pedig minden alkalommal egy nagy zenei kihívás, és egy gyönyörű találkozás. Ennek gyönyörűségét már az előkészítésnél, a közös dalokról való levelezésben is érzem Ciğdem Aslannal.

Az első vendéged a nemzetközileg ismert kurd-török énekesnő, Çiğdem Aslan. A műfaj, amit képvisel, a rembetiko kevésbé ismert Magyarországon, míg más, balkáni eredetű zenék jobban elterjedtek. Mesélnél egy kicsit erről a zenéről?

Çiğdem Aslan pont annak a kis-ázsiai területnek a dalait énekli, amelyet én az élet bölcsőjének gondolok, a táj, a zene, az a kultúra nagyon a szívemhez szól. A lemezén törökül és görögül énekel, de vannak kurd dalai is, hiszen kurd származású, ezen kívül énekel zsidó – szefárd, klezmer – anyagot is. Én imádom ezt a világot, zenész számára ez igazi kincses birodalom.

Ha szorosan a rembetikáról beszélünk, az egy jó értelemben „koszos”, füstös zene. Görög városi klubokban virágzott, de nyelve török és görög. Nagyon fontos elem a szabadság benne. A rembetika énekesnők is nagyon szabadok, szabadon énekelnek a vágyaikról, ami nekem persze nagyon tetszik…. Ennek a zenének a megértéséhez érdemes a Rembetika című filmet megnézni. Zeneileg a rembetika egy gyűjtőnév, sokfajta stílus él együtt benne. Továbbá kelet és nyugat olvasztótégelye is, a dallamformálás modális, azaz a keleti zenékben használatos makám-elven épül, de mégis olyan hangszereken játsszák, mint pl. a harmonika, ami pedig a nyugati zenéből jön.

Számodra miért lett kedves ez a zene, milyen volt az első „találkozásod” ezzel a zenei irányzattal? Énekeltél máskor is együtt Çiğdem Aslannal?

A rembetikával való első találkozásom tizenöt évvel ezelőtt történt egy belga barátom lakásában, ami tele volt ilyen lemezekkel. A görög kulturális olimpiára készültünk, ahol Manos Hadjidakis dalait énekeltem – én épp magyarul, mivel minden énekes társam a saját nyelvén énekelte e nemzeti hősként tisztelt görög zeneszerző dallamait. Akkoriban rengeteg görög és török zenét hallgattam, valamint láttam az előbb említett csodálatos filmet, a Rembetika címűt. Ennek hatására mély rokoni érzések ébredtek bennem a zene iránt, hiszen tele van szenvedéllyel, keserűséggel, és az én lelkem alján is fájdalom van, ami a dalok és az éneklés felé hajt.

Egy másik fontos találkozásom a zenével akkor volt, amikor néhány évvel később a Kárpátia folkműhellyel vettük fel második lemezünket, és ott kimondottan hangszeres rembetico dallamokat tanultam meg, ami énekesként óriási kihívás volt. Úgy látszik, én imádom a kihívásokat :).

Hol vannak a kurd, görög, török, szefárd zene érintkezési pontjai? Mennyiben hatottak egymásra, mennyiben közös a gyökerük?

Ezen a kincses kis-ázsiai tájon körbe-körbe forognak a dallamok. Hiszen itt a népek is körbe-körbe forognak. A zsidóság Spanyolországból menekült ide, az akkori Oszmán Birodalom területére, és az ő dallamaik keveredtek az itteni népek zenéjével. Amikor a szefard anyaggal foglalkoztam az Ezeregy szefárd éjszaka című lemezem kapcsán, rengetegszer lattam, hogy ugyanaz a dallam török és görög szöveggel is létezik. Most éppen egy ilyen kétnyelvű dalról levelezek Ciğdemmel, ő törökül, én görögül fogom énekelni.

Hány részes lesz a koncertsorozat?

Remélem, minél több, de nem tudom pontosan. Aki nagy valószínűséggel a sorozat vendége lesz majd, az a Cape Verde-i Mayra Andrade, aki egy csoda, egyszerűen szerelmes vagyok belé, Ciğdem Aslanhoz hasonlóan áradó, szabad, és csodálatosan használja a hangját. Ilyen énekesekkel szeretném megtölteni a Művészetek Palotája színpadát, az ő hangjukkal pedig a magyar zenehallgató közönség fülét és szívét.

Sok sikert kívánunk a koncertsorozathoz!

Kertész Erika – Türkinfo