Sakadat és kokoreş

Ma már nemcsak egy francia vagy olasz szakács lehet népszerű, izgalmas és jó, hanem egy török is – vélekedik Aslan Bilal, a Budapest belvárosában található török étterem, a Türkiz tulajdonosa. Ebben szerepet játszott a kommunikáció fejlődése, ezt lovagolta meg Nusret Gökçe is, aki hihetetlen népszerűségnek örvend a közösségi médiában. A hagyományos török konyha pedig évről évre színesebb, miközben a tálalásban is sokat fejlődtek a törökök.

Törökország hatalmas állam, lehet egyáltalán beszélni egységes török konyháról – szegezzük a kérdést Aslan Bilalnak, a belvárosi Türkiz étterem tulajdonosának. Szerinte sajátosan egységes török konyháról lehet beszélni, elmondja: a török gasztronómiára nagy hatással voltak, vannak a környező országok, népek konyhakultúrái, ugyanakkor a különböző kisebb régiók megőrizték hagyományaikat, amihez a helyeik ragaszkodnak.

„A török konyha tulajdonképpen egy mozaikkonyha” – foglalja össze találóan a tulajdonos, amit befolyásolt a Kaukázusban, Perzsiában, Arábiában, Libanonban, Hellászban vagy a Balkánon élő népek gasztrokultúrája. Szerinte Törökország közvetítő szerepe vitathatatlan, aminek következtében nagyon gazdag, színes gasztronómiai régió alakult ki Anatóliában. Ebben szerepet játszott a 20. század elejéig fennálló török birodalom is, amelyben számos nép kohéziója valósult meg. Hogy magyar példát is említsünk: a hódoltság ideje alatt a paprika, vagy a töltött káposzta török hatásra, illetve török kereskedők révén került a magyar konyhákba.

Összeadódó receptek

A mai Törökországban négy nagyobb gasztrorégiót lehet megkülönböztetni, mondja Aslan Bilal. Talán a legmeghatározóbb a dél-keleti terület, ahol az arab, libanoni konyha hatása érezhető. Erre a régióra jellemzők a kebapok, és az intenzív fűszerhasználat. További régiók: az ország Fekete- tengerhez közeli területe; az állam keleti része, amelyre kevesebb fűszerhasználat, de nagy kreativitás jellemző, mivel nem bővelkedik túlságosan zöldségben, gyümölcsben, annál inkább húsban. Aslan Bilal ehhez a területhez sorolja az ország középső részét, Ankara és Konya környékét is, ahol épp ellenkező hatás érvényesül: kevesebb a hús és a hal, több a zöldség, a gabona, amelyeknek a legkülönbözőbb feldolgozása terjedt el.

A negyedik régióban, az Égei-tenger környékén a hellén hatás tapasztalható. A török konyha száz év alatt (amióta létezik a köztársaság) is sokat változott, igaz, ez akár bármely más nemzet gasztronómiájáról is elmondható. Az alapanyagok elérhetősége és az emberek, országrészek közötti kapcsolat viszont sokat fejlődött, s míg korábban a régiók sajátos konyhája elzárt volt, mára a helyzet rengeteget változott. Igaz ez annyira, szemlélteti Aslan Bilal, hogy a dél-keleti régió sajátosságai ma már jobban jellemzik Isztambult vagy más nagy városokat, mint magát az országrészt. „Mára nem találunk olyan gasztronómiai régiót, ahol ne lehetne fogyasztani a többi tájegység konyhájának specialitásait” – szögezi le a tulajdonos.

Folytatás

Forrás: eurazsiamagazin.hu