Róbert bácsi, a jótékony szélhámos

Török állampolgárságú világpolgárként beutazta Európát, majd Tolsztoj hatására a szegények segítésének szentelte életét és vagyonát, amelyet a híresztelések szerint csalárd módon gyűjtött. Feinsilber Róbert mindenki Róbert bácsija volt, az 1920-as évek Budapestjén fogalom volt a neve, mégis szegényen és elfeledve halt meg.

Nyáry Krisztián írása.

1925 elején hiába álltak hosszú sorok a budapesti szegényeknek meleg ételt biztosító ínségkonyhák előtt: Budapest Székesfőváros vezetése beszüntette a működésüket. A szociális feszültségek robbanással fenyegettek, hiszen addig naponta 60-70 ezer ember kapott ingyenkosztot a fővárostól. Sipőcz Jenő alpolgármesternek kapóra jött, hogy egy különös üzletember felajánlotta, a város helyett ő maga fog ingyenes népkonyhát felállítani. A hollandiai vagyonára hivatkozó, török állampolgárságú, de oroszos ruhát viselő, köpcös, kecskeszakállas öregúr megkapta a város kihasználatlan tábori konyhai eszközeit, s nem sokkal később már az ő belvárosi ingyenkonyhája előtt álltak sorba a budapesti nincstelenek.

Robert Feinsilber – vagy ahogy hamarosan nevezték, Róbert bácsi – rövid idő alatt megkerülhetetlen szociális intézménnyé nőtte ki magát. Szegények tízezreiről gondoskodott akkor, amikor az állam nem teljesítette a feladatát. A jótékonyság apostolaként írt róla a sajtó mindaddig, amíg 1930-ban csalás gyanúja miatt ki nem utasították az országból. Ettől kezdve az ingyenkonyhákon meggazdagodott szélhámosként beszéltek róla, és sokaknak megnyugodhatott a lelkiismerete, hiszen igazolva látták: nem is léteznek önzetlen segítők.

Jóságos népbarát volt vagy szélhámos kalandor? A jelek szerint mind a kettő.

Már gyermekkora is kalandok sorozata volt. Zsidó aranyműves családban született 1865-ben az Oszmán Birodalomhoz tartozó Jemenben. Édesanyja mindössze 12 éves volt, amikor teherbe esett egy 13 éves fiútól. A két kiskamasz elhatározta, hogy megszöknek otthonról. Egy Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek éppen, amikor beindult a szülés, és a csónakban megszületett a kisfiuk. Ha a kis Robert néhány órával később, nemzetközi vizeken születik, valószínűleg nem kapja meg a török állampolgárságot, ami utóbb megmentette az életét.

A szülők Jaffában ékszerészként dolgoztak, majd Hollandiába költöztek tovább, ahol foglalkozásuk után az anya felvette a Feingold, az apa pedig a Feinsilber nevet. A család Amszterdamban és Konstantinápolyban gyémántkereskedőkkel kezdett üzletelni, és hamarosan maguk is tekintélyes vagyont gyűjtöttek. A fiatal Robert nem érzett kedvet az aranyművességhez, de az aranyifjak életéhez igen, így szülei pénzén utazgatott a világban. Sorsát oroszországi utazása pecsételte meg: eljutott Lev Tolsztoj Jasznaja Poljana-i birtokára, ahol teljesen az író hatása alá került. Európai ruháját orosz ingre, zsidó vallását pedig egyfajta tolsztojánus kereszténységre cserélte. Eldöntötte, hogy életét a szegények támogatásának szenteli, otthonról származó pénzét szét is osztotta a rászorulók között.

Először a századforduló környékén bukkant fel Budapesten, legalábbis egy 1906-os budapesti címjegyzékben szerepel egy Fő utcában lakó, Feinsilber Róbert nevű misszionárius. A nyilvánosság előtt először az első világháború idején hallatott magáról. Szó szerint embermentő munkával kezdte: a budapesti rendőrfőkapitány alkalmazásában öngyilkosjelölteket kellett lebeszélnie szándékukról. 1916-ban már saját otthont hozott létre öngyilkossági kísérletet túlélt nők számára. A háborút követően Szibériába hurcolt magyar hadifoglyok felkutatásával foglalkozott.

Folytatás>>>