Réthly Antal: Tevékenységét Kemál Atatürk államfő magas kitüntetéssel ismerte el

Réthly Antal (Budapest, 1879. május 3. – Budapest, 1975. szeptember 21.)

Apja gőzhajó kapitány volt a Dunán. A gyenge fizikumú ifjút anyja lényegében egyedül nevelte. A Toldy Ferenc gimnáziumban kezdte középfokú tanulmányait, de diákcsínyek miatt érettségi vizsgát már a közgazdasági gimnáziumban tette le. Az egyetemen a földrajz szakot, mint rendkívüli hallgató fejezte be, mivel nem volt latin érettségije.

1898-ban került állami szolgálatba, majd 21 évesen atyjának jó barátja, Konkoly-Thege Miklós igazgató kalkulátorként alkalmazta az OMFI-ban. 1902-ben tudományos státuszba kerül, asszisztensi kinevezést kap. 1903/04-ben az Ógyallai Obszervatóriumban Marczell György irányításával meteorológiai, csillagászati, földmágneses és földrengés megfigyeléseket végez. 1912-ben Kolozsváron, Cholnoky Jenő professzornál, a Ferenc József Tudományegyetemen doktorál „A földrengésekről, különös tekintettel az Alföldre és Kecskemétre” című dolgozatával. 1913-ban a „Najade” hadihajó fedélzetén – több meteorológus kollégájával együtt – vett részt az első Adria-kutató expedíció munkájában. 1918-ban IV. Károly király egyetemi adjunktussá nevezi ki. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a „Kísérletügyi Népbiztosság” keretében alakult Tudományos kísérletezés ügyosztály vezetője, egyben szakszervezeti bizalmi. 1920-tól megbízott egyetemi előadó, 1923-ban „Éghajlattan” témakörben egyetemi magántanár.

1925-ben kezdeményezésére AZ IDŐJÁRÁS című szakfolyóirat fennmaradása érdekében megalakul a Magyar Meteorológiai Társaság, amelynek ő lesz az első főtitkára, külföldi munkavállalásáig.1925 októberétől két éven át Törökországban dolgozik mint igazgató-szakértő, megszervezi az ottani meteorológiai megfigyelő hálózatot és Ankarában obszervatóriumot létesít. Tevékenységét Kemál Atatürk államfő magas kitüntetéssel ismerte el.

Hazatérése után megbízást kap az első nemzeti Éghajlati Atlasz megszerkesztésére. Az 1901-1930 évek adataiból készült Atlasz 1943-ben készült el. 1933-ban helyettes igazgató, majd MTA javaslatára, miniszteri előterjesztésre a Kormányzó 1934. április 30-i dátummal az OMFI igazgatójává nevezi ki. 1934-1944 között az MMT főtitkára, 1945-1948 között pedig elnöke volt. 1939-ig növeli az Intézet létszámát, rendszeresíti a műszeres napsugárzás méréseket, sűríti a napfény-tartam mérő hálózatot, sok új éghajlati és csapadékmérő állomást szervez, tehát enyhíti a Trianon utáni mélypontot.

1939-ben IMO felkérésre, Béll Bélával barométer összehasonlítási körúton végez méréseket Európa nyolc fővárosában. A Szent István Akadémia rendes tagjai közé választotta 1941. február 21.-én. Ezután kéri nyugdíjazását, de gróf Teleki Mihály FM miniszter a nehéz időkre hivatkozva visszatartja a szolgálatban. Az ország német megszállását követően, 1944 április 25-ével állásáról betegségre hivatkozva lemond és családostól Tokajba költözik. 1945. május 3-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány visszahelyezi igazgatói beosztásába. 1948. április 15-én vonul véglegesen nyugállományba.

Réthly Antal gazdag szakirodalmi tevékenységet folytatott. Az MTA és más kiadóknál 9 könyve, meteorológiai és földrajzi kiadványokvan 60 dolgozata és tanulmánya, egyéb folyóiratokban pedig 250 cikke jelent meg. Különösen maradandó alkotása az Időjárási események és elemi csapások Magyarországon címen három időszakra osztott, négy kötetbe foglalt monográfiája. Az MMT 1959-ben és 1966-ban Steiner Lajos emlékéremmel tünette ki. Számos tudományos testületben és társadalmi szervezetben viselt tisztsége mellett, a Szent István Társulat örökös tiszteleti világi elnöke is volt. 1975. szeptember 21-én, életének 97. évében hunyt el. Budapesten, az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra, szülei mellé.

(Forrás: Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Kiadta az Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2004)