Pilav ve Sohbet Günleri – Terítéken Törökország

Május 19-én, a Kossuth Klubban rendeztük meg első Pilav ve Sohbet napunkat, ezúttal az irodalom volt a terítéken. A Törökországban hagyománynak számító pilav sohbet beszélgetős összejövetel, ahol az egyetem volt diákjai gyűlnek össze, hogy megosszák egymással élményeiket némi piláf elmajszolása közben.

Mi ezt a hagyományt szeretnénk meghonosítani, azzal a különbséggel, hogy a mi beszélgetéseink mindig egy, Törökországgal kapcsolatos téma köré szerveződnek. A kultúrán át a modern élet egyes jelenségeit, aktualitásait is megvizsgáljuk majd.

Első beszélgetésünk alkalmával a magyar irodalom törökországi, illetve a török irodalom magyarországi megjelenéséről beszélgettünk. Meghívott vendégeink jeles fordítók, akik a száraz tények helyett inkább személyes élményeikről meséltek, persze azért az irodalomról is szó esett, csak ezúttal a perspektíva volt más.

Ha a török irodalom magyarra ültetéséről van szó, Tasnádi Edit nevét mindenki ismeri. Évtizedek óta fordít, főleg kortárs török irodalmat, minden műfajban. A kezdetekről szólva visszaröppentünk az első fordítóhoz, Balassihoz, majd a 19. századról, Vámbéryről és Kúnos Ignácról is szó esett. A 20. század története mostohább, a Vasfüggöny által elzárt Magyarország irodalma is elszigetelődött, és persze a török irodalomból is kevés szüremlett csak át. A fordulat után a helyzet megváltozott, és bár a populárisabb angolszász irodalommal összehasonlítva a török irodalmat most is kevesebben olvassák, a legfontosabb, hogy elérhetővé vált. Edit saját életéről, a fordítói munka kezdeteiről is mesélt. Bár török filológiát tanult az egyetemen, a modern török nyelvet önerőből tanulta meg, és a mai napig rengeteget fordít, többek között a Novel-díjas Orhan Pamuk műveit.

Sipos Kata a fiatalabb fordítógeneráció jeles képviselője, Elif Shafak rajongói biztosan ismerik a nevét. Kata gyermekkorában Törökországba csöppent, megtanulta a nyelvet, és azóta sem felejtette el. Bár közgazdászként végzett, fordításra adta a fejét, mert másokkal is meg akarta ismertetni az általa olvasott és szeretett modern török irodalmat. Eleinte önszorgalomból dolgozott, évekig várt arra, míg az első Shafak-regényre végre rábólintott egy kiadó.

Benderli Gün, aki a fordításon kívül elmondhatatlanul sok mindennel foglakozott, a mai modern magyar irodalmat ülteti át törökre. Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Kertész Imre nevét általa ismerhették meg a török olvasók. Tasnádi Edittel együtt török-magyar magyar-török szótárt is írtak, ami hiánypótló a maga nemében.

Tarik Demirkan Tasnádi Edittel és Benderli Günnel együtt a magyar rádió török adásánál kezdett dolgozni. Mint elmondta, a fordulat éveiben és utána megnőtt az érdeklődés Magyarország iránt, így újságíróként alkalma nyílt megmutatni, hogyan éltünk mi itt, de a társadalmi és gazdasági jelenségeken túl szépirodalommal is foglakozott: Szabó Magdát, Márait, meséket fordított. Legfontosabb fordítása talán A Pál utcai fiúk, amely olyan ismertté tette Budapestet, hogy a Törökországból érkező turisták felkeresik a regény jellegzetes helyszíneit.

Élvezet volt hallgatni, ahogy meséltek: nem csak fordításról és irodalomról esett szó, hanem személyes élményekről, kedves történetekről is. A hagyományhoz híven ajran és piláf majszolása közben meghitt beszélgetések alakultak. Könyvbörzét is tartottunk, ahol könyvek, újságok, magazinok is gazdát cseréltek.

„Egy csipet Törökország” – egy csipet kultúra, egy kis piláf és egy jó hangulatú este, ezt kínáljuk mindazoknak, akik eljönnek beszélgetéseinkre!

Mindenkit szeretettel várunk!

Kertész Erika – Türkinfo