Ostrom körtemuzsikával, ágyúszóval és lánykéréssel

Sokszínű és tartalmas programokat kínált a 14. Kőszegi Ostromnapok programsorozata. Idén is megidézték a csaknem ötszáz évvel ezelőtti eseményeket. Esküt tettek a várvédők, volt fogolycsere és török ima, ágyútűz, és újra megvédték a várat. Közben vásározhattunk, hallgathattunk koncerteket és kézműves sör is volt elég.

Vannak települések, amelyek történetéről a helyi lakosság csak az emberi emlékezet határáig terjedően rendelkezik tapasztalatokkal. Kőszegen a letűnt korok emlékei ott vannak mindenütt. S ha nem figyelnénk eléggé, még mindig ott van az a bizonyos harangszó, a 11 órai, amely nap mint nap megidézi az 1532. augusztusi ostrom emlékét. Az ostromnapok szervezői immár 14. éve arra vállalkoztak, hogy szórakoztatva és megdöbbentve, olykor ágyúszóval, zajosan, máskor finom körtemuzsikával, kedvesen, vidám és felemelő pillanatokkal emlékeztessenek Jurisics Miklós és a hős várvédők cselekedeteire, a kőszegi utcák által őrzött történelemre.

Szombat délután már 25 méteres sor állt a kürtős kalácsos előtt, sokan kóstolgatták a házi nyújtott réteseket, de akár medvecsalogató sajtot is vásárolhattunk. Vagy kacsadudát, csiripolót és malacperselyt, étcsokis fügelekvárt, kaleidoszkópot. Aki ellátogatott a hagyomány őrzők táborába, szinte mindent megtudhatott a 16. század történelméről. A Gyulaffy László Bandérium hagyományőrzői kérésre részletesen bemutatták a végvári vitézek öltözetét a posztósüvegtől a pitykés dolmányon át a magas szárú csizmáig. A gyerekek kézbe foghatták a szablyát és tanulmányozhatták az elöltöltős puska működését.

Leilát, a török ágyú másolatát a tatabányai Múltunk és Jövőnk Egyesület tagjai hozták magukkal. A lövések után még sokáig meleg volt. Idén is sokan várták az ostromot. Amikor „Nyakunkon a török!” felkiáltással bevágtattak a körmendi Batthyány Lovas Bandérium tagjai, átérezhettük, mit éltek át a környék lakói a százezres török ármádia közeledtének hírére. Aztán felrikoltottak a török sípok és megszólaltak a dobok, megjött Ibrahim nagyvezír és martalócai, elfoglalta helyét Szulejmán, és felhangzott a törökök utolsó imája.

Eldördültek az ágyúk és a puskák. Előkerültek a létrák. csattogtak a kardok, hős asszonyok szálltak szembe sodrófával a falra feljutó janicsárokkal. A csata hevében egy katona megsérült, a mentők gyorsan és szakszerűen ellátták: nem lett nagyobb baj. A hétvége tartogatott vidám és kedves pillanatokat is. Például amikor a város főterén a városi köztisztasági alkalmazott ott állt méla lesben az iddogáló bandérium lovai mögött. Sokan fognak arra is emlékezni, amikor Takács Péter, az ostrom kommentátora a csata végén talpig janicsárjelmezben nyilvánosan megkérte szerelme kezét.

Forrás: www.vaol.hu