Összeesküvés-elmélet mérsékelt muszlimoknak

A párizsi kegyetlen támadás óta a törökök azon vitatkoznak, mi történt valójában és miért. Mint minden más kérdésben, a vélemények itt is széles skálán oszlanak el.

A skála „jobbik végén” törökök milliói ítélték el a terroristákat és szolidaritást vállaltak a Charlie Hebdóval és a francia néppel. Ők cselekedtek helyesen.

A skála „sötétebbik végén” marginális hangok nyilvánítják ki együttérzésüket a terroristákkal, akik az iszlám nevében követték el tetteiket. Egyik ilyen marginális iszlamista csoport, az Aczimendis nem átall imádkozást szervezni a „mudzsahidek” (a szent háborúban, a dzsihád-ban részt vevő harcosok) lelkéért, akik a pokolra küldték „azokat az undorító karikatúristákat”. Ez az iszlám nevében elkövetett terrorizmus támogatásának nagyon nyílt kifejezése. A közösségi médiában is voltak olyanok, akiknek a szíve nem a meggyilkoltakért, hanem a gyilkosokért vérzett.

Habár nem ezek a meghatározó jelenségek az iszlám táboron belül. A többségi hozzáállás elítéli a támadást, embertelennek és az iszlámmal nem összeegyeztethetőnek tartva. Mégis, ugyanezek a többségben lévő iszlamisták állandóan azt hajtogatják, vagy legalábbis hozzágondolják, hogy a terroristák feltehetőleg nem muszlimok voltak. Sokkal valószínűbb, hogy nyugati titkosügynökök, akik le akarják járatni az iszlámot hamis zászló alatti műveletek szervezésével.

Amint már korábban is írtam róla, ez az összeesküvés-elmélet nagyon gyakori a nyugat által mérsékelt muszlimnak tartott emberek között, vagy azok között, akik az iszlám nevében ellenzik a terrorizmust. Jó dolog, hogy ezek a muszlimok elítélik a terrorizmust az iszlám nevében, de nem jó, hogy nem akarnak szembenézni a probléma igazi természetével, ehelyett ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a nyugati összeesküvés áll a dolgok hátterében.

Ha ezek a muszlimok ehelyett azzal érvelnének, hogy a Nyugatnak is megvannak a maga bűnei – a gyarmati történelem, annak jogtalan terror háborúja, az izraeli militarizmus támogatása – amiből az iszlám militarizmus is – részben – gyökerezik, akkor valami hasznosat és igazat mondanának. A nyugati bűnök nem szándékos következményeit boncolgatni egy dolog, de azt képzelni, hogy a Nyugat gyártja az összes „muszlim bűnt”, az egy más dolog. Ez utóbbi önáltatás, amiben a muszlimok osztoznak egymással, hogy ne kelljen önkritikát gyakorolni és felelősséget vállalni.

Ha ezek az összeesküvés-elmélet hívő mérsékelt muszlimok használnák az eszüket és hajlandók lennének olyannak látni a világot, amilyen valójában, valami kijózanítót vennének észre: azok a terroristák, akik az iszlám nevében cselekszenek, marginálisak, de nem teljesen tájékozatlanok. Vannak olyan kitételek a középkori iszlám forrásokban az istenkáromlásról, a hitehagyásról, a dzsihád-ról vagy a kényszerítésről, amit arra használhatnak, hogy legalább egynémely militáns akciójukat igazolják. Ezért van szüksége a muszlim világnak arra, hogy felülvizsgálja joggyakorlatát.

Más szóval, nem csak „mérsékelődésre” van szükségünk a muszlim világban, hanem reformizmusra is az iszlám jog liberális felfogásának értelmében. De ennek szükségessége nem válik nyilvánvalóvá, ha minden bajért a Nyugatot hibáztatjuk.

Sajnálatos, ez az összeesküvés-elméleti gondolkodásmód teret hódított a török iszlám elitben, amely sokkal konstruktívabb szerepet is játszhatna a muszlim világ ügyeiben. Még így is segíthet, de nem a mostani olcsó és sekélyes populizmussal.

Egy utolsó megjegyzés: jó dolog, hogy Ahmet Davutoğlu miniszterelnök Párizsba utazott és részt vett a Charlie Hebdo gyászmenetben. Remélem, hogy Törökországban is több mindent kezdeményez majd a maga – tudományos és árnyaltabb – módján.

Forrás: Hürriyet Daily News / Mustafa Akyol

2015-01-23
Fordította:Kertész Erika