Nezihe Muhiddin, a török szüfrazsett

A hivatalnok apától született Nezihe Muhiddin Tepedelengil a 20. század vezető nőjogi aktivistája, aki mozgalmában olyan nevekkel együtt harcolt a nők jogaiért, mint Halide Edip Adıvar vagy Fatma Aliye Topuz.

Az Oszmán Birodalomban a nők kiemelkedő szerepet játszottak, különösen a 16–17. században, amikor a nemesasszonyok egyre inkább előtérbe kerültek nem csak a közügyek, de még a nemzetközi kapcsolatok területén is.

Az első feminista mozgalom mégsem a második köztársaság idején jött létre. Néhány tanult nő jogi aktivistaként kezdett tevékenykedni. Többen közülük előkelő hivatalnokok lányaként – mint például Nezihe Muhiddin Tepedelengil, Halide Edip Adıvar és Fatma Aliye Topuz – álltak be a feminista mozgalomba és hirdették – többek között – a nők öntudatosságának fontosságát. Számos folyóiratot jelentettek meg, melyen keresztül könnyebben jutottak el a női olvasókhoz. Ezenkívül különböző szervezeteket hoztak létre; ezek között az Oszmán Birodalomban elsőként a „Szervezet az oszmán nők jólétéért” elnevezésűt.

Rendkívül visszás, hogy pont a Köztársaság időszaka gátolta az oszmán alkotmányos korszak úttörő feminizmusát, mivel az egypártrendszer védelmezői azt állították, hogy az oszmánok bebörtönözik a nőket az otthonukba. A hivatalos narratíva szerint éppenhogy a Köztársaság korszakában kaptak olyan széleskörű jogokat, mely még a nők választójogát is magában foglalta. Ugyanakkor az is igaz, hogy a nők választójoga inkább tekinthető Mustafa Kemal Atatürk ajándékának, semmint a szüfrazsettek által kivívott és elnyert politikai jognak.

Valójában Nezihe Muhiddin és kortársai alapították meg Női Néppárt néven az első feminista politikai pártot, három hónappal azelőtt, hogy Atatürk és szövetségesei a Török Köztársaságot létrehozták volna. Sajnálatos módon azonban Isztambul kormányzói hivatala nem adott engedélyt a Női Néppártnak a választásokon való részvételre; annak ellenére, hogy minden követelményt teljesítettek és még Atatürk Köztársasági Néppártja (CHP) előtt nyújtották be kérelmüket. Így Nezihe Muhiddin és barátai kénytelenek voltak civil szerveződéssé alakítani pártjukat. Más szóval: ebben az időszakban a női aktivisták első lépéseit épp a CHP kormány állította meg.

1930-ban Nezihe Muhiddin és Suat Derviş csatlakozott a Liberális Köztársaságpárthoz, és elindult a polgármester-választáson. A két női jelölt közül azonban egyik sem jutott be. 1935-ben a rendszer szavazati jogot adott a nőknek, míg Nezihe Muhiddin szerveződésének örökre befellegzett. A kormány feltételezte, hogy ilyen jellegű szervezetre nincs többé szükség és  a szerveződést az alapítók, azaz a késő oszmán és a korai republikánus kor nőijogi aktivistáinak tudta nélkül megszüntették

Ki volt Nezihe Muhiddin?

Nezihe Muhiddin Tepedelengil 1889-ben született Isztambulban, Kandilliben Muhiddin Bey, ügyész és Zehra Hanım lányaként. Édesanyja az oszmán hadsereg vezérkari főnökének, Ağa Hüseyin pasának unokája. Egyetlen fiútestvére Faik Muhiddin Adam.

Először a Kandilli Általános Iskolában tanult, majd a szülei magántanárokat alkalmaztak, akik otthon tanították Nezihet. Arabul, perzsául, németül és franciául is tanult magántanulóként. Anyja és unokatestvére, Nakiye, nagy hatással volt európai gondolkodásmóddal és irodalommal kapcsolatos ismereteire. Nakiye volt az első oszmán feminista folyóirat, a Hanımlara Mahsus Gazete (Napi hírek kimondottan hölgyeknek) egyik írója. Feminista cikkeit „Zekiye” álnéven írta, melynek jelentése „okos nő”.

Született aktivista

Nezihe Muhiddin részt vett az édesanyja és Nakiye által szervezett pártokban, ahol felvilágosult nők vitatták meg a női jogi mozgalommal kapcsolatos eszméiket. Nezihe édesanyjával jótékonysági rendezvényeken is részt vett.

Nem sokkal ezután jelentkezett a Kumkapı apácák iskolájába, amely tulajdonképpen a keresztény iskolát és Darülmuallimatot (női tanárképző) ötvözte.

Nem sokat tudunk Nezihe Muhiddin – 1908-as forradalom előtti – életéről. Természettudományt oktatott egy, az Egység és Haladás Bizottság irányítása alatt álló lány-középiskolában, valamint az Oszmán Török Nők Védelmi Szövetségének titkáraként is tevékenykedett. Ezzel egyidőben a Műszaki Főiskola vezető tisztségét is betöltötte. Zongorázni, kötni és idegen nyelvekre tanította a lányokat. Az I. világháború alatt Nezihe Muhiddin kötőműhellyé alakította át az iskolát, ahol diákjaival dolgozott a hadsereg számára. Ő és diákjai sebesült katonákat is ápoltak a helyi elsősegélynyújtó kórházban. 1929-ben a Gaziosmanpaşai fiúközépiskola vezetőjének nevezték ki. Később ebből a beosztásából vonult nyugdíjba.

Nezihe Muhiddin nagyon aktív szakmai életet élt. Külön jelentéseket írt az oktatási minisztérium számára, és számos iskolát irányított; mindemellett külföldi iskolákban is dolgozott.

Kétszer házasodott, és második férjének, Memduh Tepedelengilnek a vezetéknevét vette fel, melyet azonban írott szövegeken soha nem használt. Inkább a „Nezihe Muhiddin”-t részesítette előnyben, amely a lánykori nevének és édesapja nevének az összetételéből jött létre – a hagyományos oszmán ​​névadási szokásnak megfelelően.

A politikai regényíró

Nezihe Muhiddin közismert politikai tevékenységéről. Mindemellett közel 20 kötetnyi valós és kitalált történetet írt meg. Irodalmi munkássága szintén hozzájárult a nőjogi aktivisták mozgalmához. 1911-ben jelentette meg első regényét „Şebab-ı Tebah” (Az elveszett ifjúság) címmel, 1944-ig pedig további regényeket, novellákat és politikai esszéket publikált.

A kritikusok nem tartották nagyra stílusát.  Valóban politikai író volt, és mindig a saját eszméit helyezte előtérbe. Gyakran mondogatta: „a nők szabadságának eszménye az én eszményképem” – ez teljes mértékben tükrözi elkötelezettségét.

Az 1930-as választási kudarc és szervezetének megszüntetése után Nezihe nyugodtabb életmódra váltott. Gyakran látogatta bajtársait, Fatma Aliyet, Yaşar Nezihet és Şükufe Nihal Başart, akikkel a feministák legszűkebb körét alkották.

1958. február 10-én halt meg a La Paix kórházban, Isztambulban. Élete és munkássága gyakran kerül szóba a gender-képzést nyújtó egyetemeken. Összegyűjtött művei több kötetben jelentek meg Isztambulban.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah