Neşet Ertaş, a török népzene legendás alakja

A „sztyeppék lantosa” néven is ismert Neşet Ertaş a vándordervisek utolsó neves képviselője volt. Vándordervis néven azokat a bárdokat emlegették, akik szülővárosukban népzenével foglalkoztak.

Neşet Ertaş 1938-ban született Kırtıllarban, Törökország déli részén. Édesapja, Muharrem Ertaş népi énekes volt, édesanyját Döne Koçnak hívták. Ő volt Muharrem második felesége. Neşet a második gyermekük volt. Döne korai halála után Muharrem újranősült, ebből a házasságából még négy fia született.

Neşet öt-hat éves lehetett, amikor először kezdett el hegedülni, majd bağlamán (lantszerű török hangszer) játszani. Ebben az időben apja úgy tartotta fenn családját, hogy Közép-Anatólia városaiban lépett fel esküvőkön. Amikor Neşet nyolcéves lett, csatlakozott apjához. Emiatt nem tudta befejezni az általános iskolát.

Neşet tizennégy éves korában Isztambulba utazott, ahol egy éjszakai klubban játszott Beyoğluban. Ekkor indult zenei karrierje. Két évvel később Ankarába ment, ahol folytatta a zenélést. Az egyik ottani bárban ismerkedett meg egy énekesnővel, Leylával, akivel egymásba szerettek és nem sokkal később, 1960-ban összeházasodtak. Három gyermekük született. Ezek után boldog évek következtek Neşet életében, több lemezt kiadott és számos koncerten lépett fel. Tíz évvel házasságkötésük után azonban elvált feleségétől.

Jelentkezett a török állami rádió ankarai stúdiójához, ahol türkü zenét (török népzene) játszott a Yurttan Sesler (az Otthon hangja) című műsorban „kırşehiri Neşet Ertaş” néven. Továbbra is dolgozott éjszakai klubokban is.

Egyre népszerűbbé vált, több koncertet adott Törökország-szerte. Első lemezét 1957-ben adták ki. Előadásai és lemezei híressé tették őt, ám a török szerzői jogi törvények miatt versei, zenéje és lemezei után nem kapott annyi jogdíjat, mint amennyi járt volna neki.

1978 fordulópont volt életében, ujjai lebénultak. Hamarosan nincstelen lett, így nem tudta fizetni a kezelését, mivel nem volt más keresete. Mindezek miatt 1979-ben Németországba utazott, ahol egyik testvére élt. A németországi kezelések megmentették az ujjait, így újra zenélni kezdett esküvőkön és helyi rendezvényeken, amelyeket a németországi török közösség szervezett. Három gyermekét is magához vette. Az egyik német művészeti iskola tanári állást ajánlott neki, saz (húros török hangszer) játékot kellett oktatnia, amit két évig meg is tett.

1988 után Neşet újra nekiállt a lemezkészítésnek, 1999-re 22 albumot készített – évente átlagosan kettőt.

Németországi évei alatt gyermekei taníttatásáról gondoskodott és már majdnem teljesen el is felejtették Törökországban, bár a kalózrádiók továbbra is nagy profitra tettek szert azzal, hogy zenéjét játszották Törökországban. A 2000-es évek elején nyíltan szembeszállt a TRT-vel, mivel a csatorna azt híresztelte, hogy meghalt.

Huszonhárom év után tért vissza szülőföldjére, ahol hatalmas tömeg fogadta. Visszatérése utáni első koncertjét az isztambuli Harbiye Szabadtéri Színházban adta, ahol a közönség állva tapsolta. Ezek után turnéra indult, ingyenes koncerteket adott. Újra úgy érezte, hogy hazája szereti. Ennek ellenére mégis visszautasította az „Állami Művész” kitüntetést, amelyet a török állam adományozott volna neki, mondván „én már ennek az államnak a művésze vagyok.”

2006-ban a Török Nagy Nemzetgyűlés a kitűnő szolgálatért járó állami kitüntetésben részesítette, amelyet – a szavaival élve – „ősei nevében” fogadott el.

2010-ben az UNESCO „Nemzeti Élő Emberi Kincsek” díjjal jutalmazta, majd 2011. április 25-én átvehette az Isztambuli Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora díját.

Neşet Ertaş 2012. szeptember 25-én, 74 éves korában halt meg egy izmiri kórházban, ahová két héttel korábban került be kemoterápiára. Halála után testét repülővel Ankarába szállították, ahonnan szülőfalujába vitték. Az állami temetés után végakaratának megfelelően édesapja mellé temették el.

Neşet egyáltalán nem volt hagyományos népi bárd. Nem a népi hangszereken játszott, hanem azok elektromos verzióján, amelyek manapság a közép-anatóliai városokban is gyakoriak. A hangszer elektromos volta miatt az alap dallam másképp hangzik, mint hagyományos hangszeren, de a közönségnek mégis tetszik. Ha meghallgatjuk Neşet néhány szerzeményét, azt tapasztalhatjuk – még ha a szövegét nem is értjük –, hogy dalai mély bánatot, szomorúságot tükröznek

Forrás: en.wikipedia.org, dailysabah.com, theegeeye.com

Kollár Kata – Türkinfo