Negyven év munkáját ismerték el az érdemkereszttel

„Válassz olyan hivatást, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod”

Karcag-Budapest Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján Novák Katalin köztársasági elnök nevében a budapesti Vigadó dísztermében Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese és Závogyán Magdolna, kultúráért felelős államtitkár a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adta át dr. Bartha Júlia orientalista, etnográfusnak. Az eseményt követően a kitüntetettel az elismerésről és munkásságáról beszélgettünk.

– Az indoklás szerint munkásságának mely részét ismerték el az érdemkereszttel?

– „Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmi örökségének megőrzéséért, a Nagykunság néprajzi és történeti értékeinek kutatásáért, valamint a magyar-török kulturális és tudományos kapcsolatok építését szolgáló munkám elismeréseként…” adományozta a köztársasági elnök asszony. Közel negyvenéves munkám eredményét ismerték el ezzel. Azt a vonalat, amit én képviselek, kevesen követik, mert az összehasonlító néprajzhoz a nyelvismeret mellett jól kell ismerni a hazai és a külföldi szakirodalmat és terepet is. Nem csak íróasztalnál kell dolgozni, mert e nélkül nincs egyedi eredmény. Rendszeresen járok gyűjteni, főleg Anatóliába. Persze az íróasztal melletti munka is fontos, közel 180 tételes a válogatott bibliográfiám és 17 kötetem jelent meg eddig, ebből öt monográfia, a többi tanulmánykötet.

– Hogyan fogadta a hírt, amikor értesítették a kitüntetésről?

– Meglepetéssel és boldogsággal, mert azt jelenti, hogy távolabbról is látszik az eredmény. Igaz, a keleti bölcs, Konfurciusz mondása: „Válassz olyan hivatást, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod…” Én jól választottam. Minden napra van valami jó gondolat, amiért érdemes gép mellé ülni.

– Ön Karcagon él és dolgozik, ami kitüntetett helye a magyar keletkutatásnak. Mekkora ösztönzést és felelősséget jelent a nagy elődök nyomdokain járni?

– Igen, gyakran mondom is, hogy Karcag a keletkutatás huszadik századi bölcsője. Németh Gyula, Györffy István, Gaál László, Mándoky Kongur István városa. Ez a tény valóban nemzetközi hírűvé tette nyugaton és keleten a város nevét, hiszen minden nemzetközi konferencián elhangzik a nevük. Ez adott ösztönzést, amikor ifjú muzeológusként kutatási irányt választottam. Igyekeztem Györffy nyomdokain haladni, a népművészetet, néphagyományokat, etnobotanikát gyűjtöttem, s nagy felelősség az ő útjukon járni, de az ember igyekszik tisztességesen, szorgalmasan és elhivatottan végigmenni rajta.

– Önt személy szerint mi ösztönözte arra. hogy szintén a keletkutatást válassza hivatásául?

– A kunok, a Nagykunság és a fent említett nagy elődök, mellett Mándoky Kongur István és Körmendi Lajos kollegiális barátsága, akiktől sok ösztönzést kaptam. Később Dávid Géza és Kakuk Zsuzsa, Ujváry Zoltán professzorok biztattak, és ott volt a „Debreceni Iskola” a Kossuth Lajos Tudományegyetem szelleme. Elkényeztetett az egyetem, négy könyvem jelent meg ottani kiadásban. Csodálatos évek voltak!

– Az örömteli eseménnyel szinte egy időben jelent meg legújabb, Gősi Vali költő-műfordítóval közös könyve. Hányadik kötete a mostani munka, s melyik áll közülük legközelebb a szívéhez.

– Az Ezüsthíd – Betekintés a modern török lírai költészetbe- című  válogatás a 20. század elejétől ad áttekintést a modern török irodalomról. Érdekes, izgalmas feladat volt, ami a pandémia idején teljesedett ki. Ez a sorban a 17., de nem önálló kötet, hanem Gősi Valival közös munka.  Gősi Vali bravúrosan szép műfordítását élvezet olvasni. Sohasem gondoltam, hogy verseket fogok fordítani, de így jött ki a lépés. A verseket én válogattam a török filológiai fordítás is az én munkám, de a verset a költő teszi ragyogóvá.  Szép munka volt, és folytatjuk. Melyik a legkedvesebb kötetem? Mind, de talán a Lále. Hagyományok a mai török társadalomban-című monográfia sikerült a legjobban, amit a Damjanich János Múzeum adott ki kiadásában 2007-ben megjelent monográfia.

– Egy rangos elismerés mérföldkő a tudományos pályán. Milyen tervekkel készül munkája továbbvitelére?

–Azt gondolom, hogy amit a Nagykunság néprajzáról írhattam, azt a keleti örökség számbavételével összefoglaltam. Életem összegző szakaszában vagyok, most a török kultúrával foglalkozó tanulmányaimat rendezem kötetbe. Idén egy jelenik meg Kelet kapuja címmel. A továbbiakban inkább a török vonalat fogom erősíteni a munkáimban, nagyon érdekel a népművészet, a vándormotívumok, az Altajtól a Dunatájig… Talán ebből is születik egy nagyobb összefoglaló munka.  

Szathmáry István

A cikk 2023. március 18-án a szolnoki Új Néplapban jelent meg

Névjegy:

Dr. Bartha Júlia orientalista, etnográfus, kulturális antropológus 1955-ben Karcagon született. Tanulmányait Debrecenben, a Tanítóképző Főiskola könyvtár szakán és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajz szakán végezte, közben az ELTE Török Filológiai Tanszékének Keleti Nyelvek Kollégiumában szakmai nyelvvizsgával záruló török nyelvű tanulmányokat folytatott. Néprajzkutatóként előbb a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban dolgozott, majd 2014-ben történt nyugállományba vonulásáig a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumigazgatóság, egyben a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi osztályvezetője volt. Számos hazai és török szakmai testület tagja, tevékenységét többek között a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Kultúrájáért Díjjal, a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tudományáért Díjjal, a Magyar Néprajzi Társaság Tájkutató Díjával, A Magyar Kultúra Lovagja-díjjal, a Nagykunságért-díjjal, a Jászkunkapitányok Tanácsának Illéssy díjával, a Kőrösi Csoma Sándor Keletkutató-díjjal, az Uluslararasi Özkan Mert Onur Hosgörü- Tolerans Ödülü /Izmit (Nemzetközi Békedíjjal), és az ankarai TÜRKSOY Németh Gyula Emlékéremmel, s legutóbb a Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el.