Nazim Hikmet: Magyar föld

MAGYAR FÖLD
(Madzsar topragi)

Légy üdvöz, magyar föld.
E fénylő nyári délben
olyan vagy, mint a kenyér, mely most sült ki éppen,
olyan barna, aranyos,
olyan kerek,
s mint a kenyér, telve vagy drága titkaiddal,
s mint a kenyéré, szent a te neved.
Légy üdvöz, magyar föld.
Köszöntöm most méhedben mind a magvat,
a gyökereket, ház-alapokat, ásványokat,
s köszöntöm mind a csontokat alattad.
Légy üdvöz, magyar föld,
köszöntöm fölötted az éjt s napot,
a lombokat, mik fölötted zizegnek,
minden szerelmet, dalt és ablakot,
s köszöntök minden szárnyat, lábat s kart fölötted.
Légy üdvöz, magyar föld.
Testvéredtől,
az én rab földemtől hozok üdvözletet.
Veled is megesett –
tudod te jól,
mi a rabság.
Milyen csúfnak látja a föld az embert,
s az embernek milyen szűk lesz a föld.
Hogy dermed meg a szemben
a tekintet, a szó az ajkon.
És hogy lesz tenyeredben
oly keserű a munka, mint romlott gyümölcs.
A föld, akárcsak te magad,
s akár a dal,
mind szebbé válik, ha szabad.
Te úgy megszépültél, magyar föld,
hogy nem lehet betelni
embereiddel és dolgaiddal,
álmaiddal, szabadságoddal, költőiddel és boraiddal.
Élj boldogul,
nem is voltam méltó ily dús fogadtatásra.
Élj boldogul,
felmentem a Gellérthegy tetejére.
s meződ virágait, magyar föld,
letettem ott az én népem nevében.
Élj boldogul,
Kívánok dús magvat kalászaidnak.
Állataidnak kövér legelőt.
Acélodnak erőt.
S boldogságot minden lakósaidnak.
Élj boldogul…
Lehet, hogy újra eljövök,
s lehet, hogy nem érem meg azt az időt.
De eljön majd a nap, tudom,
mikor úgy fogunk egymáshoz vendégségbe járni,
mint egyik kertből a másikba, nyílt uton.
Élj boldogul, magyar föld.
Testvéreim földje isten veled.
Élj boldogul.

Somlyó György fordítása