Számos feltörekvő országról elsőre azt gondolhatnánk, hogy az egy főre jutó GDP-jében messze elmarad Magyarországtól – ez azonban nem biztos, hogy így van. Az elmúlt egy-két évtized igen jól sikerült a felzárkózó térség többségének, és mivel hazánk finoman szólva sem volt a növekedési éllovasok között, így olyan országok is megközelítettek vagy megelőztek bennünket, amelyekről tíz-húsz éve ezt még kevesen hitték volna.
Chile, Malajzia vagy éppen Törökország. Csak három ország, amelyiknek az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP-je a tavalyi évben már Magyarországéhoz közeli szinten állt. Törökországban a liberalizációs politika nagyban támogatta a gazdasági növekedést, amelynek köszönhetően viszonylag könnyen vészelte át a világgazdaság válságot, és még a recessziós időszakkal együtt is megsokszorozta GDP-jét. Malajzia rengeteget profitált a külföldi tőke beáramlásából, ezáltal a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottabbá vált. Chile pedig mára Dél-Amerika legstabilabb és leginkább virágzó gazdasága, amit erős versenyképesség és alacsony korrupció jellemez. De sokat segített az állami vállalatok korábbi értékesítése, a verseny növelése és az exportot ösztönző gazdaságpolitika.
A legtöbb országban tehát – amelyek az elmúlt évtizedekben megközelítették Magyarországot – a liberalizáció és a kiegyensúlyozott, kiszámítható, versenyt támogató és exportot ösztönző szabályozás hozta meg az áttörést, ehhez persze a külföldi tőke beáramlását támogató gazdaságpolitikára is szükség volt. Jelenlegi tudásunk szerint ugyanis egy felzárkózó országnak a – nyersanyagon kívül – a humán erőforrásba való befektetés és a külföldi tőke beáramlása a két reális esélye ahhoz, hogy a fejlettekhez csatlakozzon.
Forrás: www.portfolio.hu