Müzeyyen Senar: „A köztársaság dívája”

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

2015. február 8-án hunyt el Müzeyyen Senar, a klasszikus török zene egyik legjelentősebb képviselője a 20. században.

Törökország kulturális átalakulása meghatározó volt az oszmán és a köztársasági időszak között. A köztársaság feltételei és tilalmai szigorúak voltak, melynek következtében sokan művészi ízlésük megváltoztatására kényszerültek.

1925-től kezdve a kemalista kormány forradalmi újításokat vezetett be az élet szinte minden területén, így többek között a ruházkodásban, az időszámításban, a mértékegységekben, az ábécében is. A kormány a zenei ízlést is meg akarta változtatni, ezért 1934-től kezdődően a 600 éves klasszikus oszmán repertoárt kihagyták a hivatalos török rádióműsorokból.

1934. november 1-jén Mustafa Kemal Atatürk a török nagy nemzetgyűlés megnyitó ünnepségén így szólt: „A zene, melyet ma hallgatunk kell, nem éri el a megfelelő szintet. Ennek pontosan tudatában kéne lennünk. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy összegyűjtsük azokat az értékes nemzeti dallamokat és szavakat, amelyek érzékeny gondolatokat és érzéseket fejeznek ki, és amelyek ezeket az általános zenei szabályokkal összhangban dolgozzák fel. A török nemzeti zene csak ezen az úton járva válhat híressé és csak így foglalhatja el méltó helyét a világzenei körökben.”

A fenti beszéd a klasszikus oszmán zene halálát jelentette. A belügyminisztérium betiltotta az oszmán klasszikus zenét, és a rádiók két éven át nem sugározhattak oszmán zenei előadásokat.

Mindebben a legtragikomikusabb, hogy maga Atatürk a klasszikus oszmán zene nagy kedvelője volt, és mindig tartott maga mellett pár oszmán zenei előadóművészt. Elnöki rezidenciáján nagy lelkesedéssel hallgatta a kiemelkedő énekeseket, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket egyaránt. Ezen énekesek között volt egy leány is. Müzeyyen Senar 14 éves korában énekelt Atatürk udvarán.

 Korai évek

Müzeyyen Senar 1918. július 16-án született Bursában. Apja, akinek beceneve „Cerrah Mehmet” (sebész Mehmet) volt, egy kávézót üzemeltetett a településen. Anyja, Zehra, aki gyönyörű hangjáról volt ismert, női közönségének a Koránból olvasott fel. Müzeyyennek egy nővére és egy bátyja volt.

Müzeyyen szülei nem éltek boldogságban: mindig veszekedtek, és Zehra sokat panaszkodott Mehmet hűtlensége miatt. Ez a helyzet nagy hatással volt Müzeyyen Senar későbbi házasságaira és válásaira. Az idős férfiak iránti vonzódása abból eredhetett, hogy apja nem volt hajlandó részt venni a gyereknevelésben.

Müzeyyen zenei elismerése akkor kezdődött, amikor kísérni kezdte édesanyját koránolvasás közben. Teljesítménye nagyon meglepte a falusi vallásos asszonyokat, mert Müzeyyen hangja – fiatal kora ellenére – rendkívül érett és erős volt. Egy idő után Müzeyyen édesanyja elhagyta férjét, és Isztambulba költözött.

Müzeyyen három évig apjával maradt, majd tizenkét évesen anyjához költözött. Isztambulban folytatta tanulmányait, ahol egy zenetanár felkarolta, és beadta jelentkezését a híres Üsküdar Musiki Cemiyetibe, az üsküdari Klasszikus Zenei Társasághoz.

Egy fiatal díva felemelkedése

Müzeyyen kora jelentős zenészeitől tanult: például Kemal Niyazi Seyhuntól, a híres hegedűvirtuóztól vagy Hayriye asszonytól, a híres lantművésztől.

Mindenki, aki hallotta Müzeyyen előadását, elismerte erőteljes hangját. Szinte minden kiváló klasszikus zeneszerzővel együtt játszott: Sadettin Kaynakkal, Selahattin Pınarral, Lemi Atlíval és Mustafa Nafiz Irmakkal. Tinédzser kora ellenére az isztambuli hagyományos klasszikus zenei elit művészei közé sorolták.

1932-ben az isztambuli rádióban kezdett énekelni. Senar rádióelőadásait nagy figyelem övezte. Hallgatói között volt  İbrahim Dervişzade, aki a „10. Yıl Belvü Gazinosu” nevű népszerű varieté tulajdonosa volt. Dervişzade felkérte a fiatal énekesnőt, hogy játsszon a műsorban, aki ezt elfogadta, és 1933 őszén fellépett a színpadon. Dicsfényben úszott. Tinédzser kora óta sztárként viselkedett. Kérésére a csoportban való éneklés helyett szólóénekesként lépett fel ezt követően. Így lett a török népzene legfigyelemreméltóbb szólistája.

Senar 1933-ban – 15 évesen –  vette fel első lemezét. Egyesek szerint több mint 5000 hangfelvételt rögzített.

Ének az elnökért

Tehetségéről az egész országban hallottak, így Mustafa Kemal Atatürk elnök is, aki nagy szerelmese volt az oszmán klasszikus zenének. S bár az effajta zenét az 1930-as években két évre betiltotta, ugyanakkor Senarnak különleges meghívást küldött, hogy énekeljen a rezidenciáján. Senar többször is énekelt Atatürknek.

Elérkezett karrierje csúcsára, mely helyezést évtizedeken át meg is őrzött. Ő volt a modern török klasszikus zene népszerűsítésének vezető énekese, amely hagyományos oszmán udvari zene volt. Egészen 1941-ig minden csütörtökön az Isztambul Rádióban énekelt. A török klasszikus zene híres művészének és zeneszerzőjének, Mesut Cemilnek a meghívására egy ideig az Ankara Rádióban is szerepelt.

1983-ig különböző nagyvárosokban lépett fel, s számos koncertet adott  Törökországban és külföldön. Az 1980-as évekig az ország legismertebb hangjai közé tartozott. Ebben az időben nehéz lett volna olyan valakit találni, aki még soha nem hallotta Senart énekelni.

Legismertebb dalai közé tartoznak: Ne Olursun Güzelim Sevsen Beni (Kérlek, szeress, drágám), Dalgalandım da Duruldum (A múltban hányódtam, most megérkeztem), Benzemez Kimse Sana (Nincs hozzád hasonló), Akşam Oldu Hüzünlendim Ben Yine (Este van, és megint bánatos a szívem), Ben Seni Unutmak için Sevmedim (Nem szeretnélek elfelejteni), Fernye, Ormancı (Erdőlakó).

Később Umm Kulthum számait szinkronizálta olyan arab filmekben, amelyeket török mozikban mutattak be. Néhány filmben szerepelt is, így a Kerem ile Aslı-ban (Kerem és Aslı), Ana Yüreğiben (Anyai szív) és a Analar Ölmezben (Az anyák soha nem halnak meg). Ez utóbbi életrajzi történeten alapul.

Senar nagyon erős, mély hangjáról volt ismert. Éneklési módszere az egyes szótagok és hangok hangsúlyozásán múlott. Ella Fitzgeralddal és Umm Kulthummal hasonlítják sokszor össze, bár Senar kevésbé kacéran, inkább ünnepélyesen énekelt. Általában komolyan, mégis lelkesen énekelt. Meg volt a hangja hozzá, hogy betöltse a teret. Számai hallgatásakor az embernek az az érzete támad, mintha elkísérné az éneklésben. Barátságosan és őszintén énekelt.

Állami művész

Számos alkalommal kitüntették. 1998-ban hivatalosan is elnyerte az állami művész címet, amelyet azonban nem volt hajlandó elfogadni. Ugyanebben az évben különleges lemezt készítettek azok a fiatal énekesek, akik szerették őt, többek között Ajda Pekkan, Sezen Aksu, Nilüfer és mások. A lemezen Senar legjobb dalai hallhatóak a fiatalabb dívák előadásában.

Sezen Aksu különleges ünnepséget is rendezett 2004-ben az énekesnő művészetének 73. évfordulójára. Bülent Ersoy, a török klasszikus zene modern dívája fényképes kiállítást szervezett Müzeyyen Senar tiszteletére 2009-ben, melynek címe „Müzeyyen Senar: Cumhuriyet’in Divası” (A köztársaság dívája) volt.

Müzeyyen Senar 2015. február 8-án, 97 esztendősen hunyt el. Február 10-én került sor a temetési szertartásra, melyen számos énekes, színész és színésznő vett részt a Bebek-mecsetben és a Zincirlikuyu temetőben.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah (borítókép: wikipedia)