Vannak mozgóképes alapművek, amiket mindenki látott, aki egy kicsit is szereti a filmeket. Ilyen például az első Star Wars-trilógia, az E. T. vagy az Ördögűző. Akkortájt, amikor ezek a filmek mozikba kerültek, a törökországi nézők egy kicsit másként ismerhették meg a tartalmukat. A Star Wars Halálcsillaga például tojás alakú volt, Luke Skywalker és Han Solo helyi megfelelői pedig nem lézerfegyverrel és fénykarddal, hanem valami karatéra távolról emlékeztető harcmodorral intézték el a gonoszokat. A török mozik E. T.-je a cselekményben szívrohamot okozott több szereplőnek, a film plakátjára pedig valahogy felkerült a Star Trek-filmekből ismerős Enterprise űrhajó. Mármint a film egyik helyi újraértelmezésében, mert volt egy másik is, amiben a címszereplő homoszexuális volt. Az Ördögűző török verziója viszont jelenetről jelenetre követte az eredetit, csak éppen Şeytan (azaz Sátán) volt a címe.
Hollywood házilag
A fentiek mind a turksploitation termékei, vagyis azé az időszaké, amikor Törökországba korlátozottan jutottak be amerikai sikerfilmek, cserébe viszont virágoztak a török rendezők és színészek által fillérekből összetákolt kalózverzióik.
A név második fele az exploitation film kifejezésre utal, a filmművészetben ez a gyűjtőnevük azoknak a filmeknek, amik szándékosan meglovagolnak egy divathullámot, és egy éppen sikeres műfajhoz vagy nagyon népszerű tartalomhoz igazodnak, elkészítésüket pedig nagyban motiválja az aktuális trend kiaknázása. Az exploitation filmek többnyire a hetvenes-nyolcvanas években virultak, amikor még nem léteztek több stúdió összeolvadásával létrejövő filmipari óriások. Sok közöttük a rossz minőségű alkotás (mind technikailag, mind művészileg), és gyakori bennük a korhatáros tartalom.
