![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A film komoly történész háttér bevonásával készült, és amint ezt az alcím is sugallja, merőben új szemszögből ábrázolja az eseményeket. Míg a regények, drámák és filmek korábban kivétel nélkül a gyilkos Báthory képét éltették, rendszerint megtoldva a történetet egy-egy újabb borzalommal, addig Juraj Jakubisko szlovák rendező éppen ellenkezőleg, az évszázadok alatt formálódott mítosz mögé próbált betekinteni a legújabb történeti munkák és elméletek segítségével, a réseket pedig fantáziáját szabadon engedve igyekezett betömni. A történelmi hitelesség szempontjából valóban a nyomába sem ér például Julie Delpy 2009-es, A grófnő című alkotása, amely szintén Báthory Erzsébet történetét dolgozza fel, ám láthatóan megfelelő szakmai konzultáció és alapos utánajárás nélkül.
A mítosz
Julie Delpy kiáll a vérben fürdő, végtelenül hiú és kegyetlen várúrnő alakja mellett. Azt az évszázadokon keresztül népszerű sémát követi, mely szerint Báthory Erzsébet az öregedéstől és szépségének elmúlásától való rettenetes félelmében vetemedett ártatlan lányok vérének kiontására. Az ismert történet szerint amikor a grófnő haját fésülködőnője egy ízben véletlenül meghúzta, ő éktelen haragra gerjedt, és olyan erővel ütötte arcon a leányt, hogy annak kiserkent a vére, mely az úrnő kezére cseppent. Mikor Erzsébet a vért letörölte, úgy tűnt neki, hogy a bőre szebb és fiatalosabb lett, s ezen a napon fogant meg elméjében az a gondolat, miszerint hajadonok vére lehet az ellenszere megfakult szépségének. Így esett áldozatul a hiúságának mintegy 600 ártatlan leány az asszony. Ez a vád – melyet aztán későbbi íróink is adaptáltak, megjelent ponyván és természetesen megihlette a fantáziadús filmrendezőket – a korabeli jegyzőkönyvekben nem szerepel. Elsőként 1729-ben, tehát több mint száz év elteltével találkozunk vele Turóczi László jezsuita szerzetes írásában, ám ennek későbbi, 1768-as, Katona István által megjelentetett kiadása már mellőzi ezt az epizódot, mert nyilvánvalóan túl abszurdnak találta az esetet ahhoz, hogy egy komoly történeti munkában megjelenjen. Azonban már ez is elég volt, hogy világhódító útjára induljon a mítosz a vérben mosdó grófnéról, s a német íróktól kezdve a franciákon át egészen angol nyelvterületig jusson, ahol még az oly népszerű Drakulával is előszeretettel hozták összefüggésbe. Raymond T. McNally egyenesen azt állítja, hogy a Drakula-históriának azt az elemét, miszerint a gróf embervérből nyeri fiatalságát, eredetileg Báthory Erzsébet történetéből kölcsönözték. A vérimádó sorozatgyilkos alakját Thony Thorn 1997-es munkája már elveti és a Lucrezia Borgia, Gilles de Rais vagy Vlad Tepes körüli eltúlzott rágalomhadjárattal hozza összefüggésbe.
De ha már megszületett a hiúságtól eszét vesztett, gyilkos asszony képzete, akkor magyarázat is szükségeltetett, vajon kinek a kedvéért igyekezett az úrnő ilyen kétségbeesetten fiatalnak és szépnek látszani. Egyes magyarázatok szerint a férj kedvéért, de egy 1857-es ponyva szerint Báthory Erzsébet mély, ám viszonzatlan szerelmet táplált Thurzó nádor iránt, akit ördögi praktikáival próbált minduntalan magába bolondítani, ám az erényes nádor nem adta be a derekát, és sosem időzött Nádasdyné udvarában túl soká. Végül Thurzó megtudta, mit művel az asszony a csejtei vár falai között, és rendet tett. Báthory Erzsébetet bezáratta, cinkosait kivégeztette. Így győzedelmeskedett a jó a gonosz felett, avagy egy hivatalhű államférfi a női hiúság felett. Juraj Jakubisko filmjében azonban a nádor is egészen új megvilágításban szerepel.
A szlovák rendezésű film ugyanis szakít a hagyományos állásponttal, és nem táplálja tovább a közkeletű mítoszt, hanem a legújabb történészi vélemények figyelembevételével akar igazságot szolgáltatni Báthory Erzsébetnek azokon a pontokon, ahol az szükséges. Tulajdonképpen felmenti a grófnőt a legsúlyosabb vádak alól, így a vérben fürdés és a tömeges gyilkolás alól, hiszen az egész történetet a nádori összeesküvés fonalára fűzi fel, ám az események végig az illúzió és a valóság határán inognak, jelezve, hogy a filmben szereplő nő gyakran maga sem tudja, mi a valóság, és mi az, ami csupán a képzelet szüleménye. Hogyan is tudhatná akkor az udvartartás és pláne a mozi nézőközönsége? És valóban, honnan is tudhatnánk? Sajnálatosan máig nem ismeretes megbízható forrás, mely Báthory Erzsébet ügyét végre-valahára rendbe tehetné, s egyszer és mindenkorra tisztázná a hírekre éhes közönség előtt, hogy mi is történt valójában. Most akkor bűnös vagy áldozat? Tényleg szadista gyilkos volt, vagy a nagyhatalmi politika, esetleg egy kapzsi nádor célpontja – amire szintén nem maradt fenn semmilyen adat. Történészi vélemények állnak egymással szöges ellentétben, és hiába vonják be a vizsgálódásba a tudománynak olyan egyéb területeit, mint például a grafológia vagy a jogtudomány, az eredmény egyik esetben sem meggyőző. Annyit elmondhatunk, hogy a mai kutatás általában már nem áll ki Báthory Erzsébet bűnössége mellett. Ha el is fogadja, hogy az asszony a szolgáit különös kegyetlenséggel bántalmazta, azt a kor általánosan elfogadott, embertelen büntetési szokásaival indokolja, de van, aki egyenesen gyógyító szándékot feltételez a kínzási módszerek mögött. Hogy kiderüljön, mi is történt valójában a Csejte várában „megfogatott” asszony udvarában, ahhoz meggyőző dokumentumoknak kellene előkerülniük. Ezek hiányában nem csak íróink, költőink, filmrendezőink, de történészeink is csupán találgathatnak, mi bújik meg a Báthory Erzsébetet övező híresztelések mögött.
2012-02-17
Rubicon- Szerző: Szabó Klára