Mit látunk egy muszlim modellben?

A modellt? A muszlimot? A nőt? A fejkendőt? A nyugati divatipar most épp a pénzt, kezdi ugyanis felfedezni magának a muszlim piacot, az erkölcsös divat pedig láthatóvá teszi a muszlim nőket, de ennek nem mindenki örül.

A L’Oréal a napokban igazán progresszív irányba igyekezett terelni a marketingjét, amikor a történelmében először egy fejkendőt viselő modellel próbálta meg eladni a samponját, illetve azzal a már-már forradalminak kikiáltott üzenettel, hogy a hajápolás mindenkinek a szívügye, még azoké is, akik vallási vagy egyéb okból úgy döntenek, hogy nem mutogatják a hajukat a nyilvánosság előtt. (Az talán egyértelmű, hogy abban semmi forradalmi nincs, hogy a muszlim nőknek is van hajuk.)

A reklámkampány természetesen azért volt hírértékű, mert itt, a nyugati fogyasztói és kultúrkörben – noha nem példátlan – nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy muszlim, pontosabban, hogy a muszlim vallási identitás kiegészítőivel, jelképeivel, például hidzsábban megjelenő modelleket lássunk – eddig ugyanis a muszlim nőknek is nem muszlim modellekkel akarták eladni a termékeiket a cégek. Az elmúlt időszakban viszont mintha rájöttek volna, hogy egy vevőnek fontos, hogy azonosulni tudjon valamilyen módon a terméket hirdető arccal. A muszlim vevők piaca pedig egyre izmosabb.

Folytatás

Forrás: hvg.hu